Két alapkérdés merül fel.

• Felépíthető-e egy országban az Orbán-rendszer vagy fel kell előbb szabadítani a többi kelet-európai országot is az EU és a liberalfasiszták rabigája alól, valamilyen illiberális lózung vezérlete alatt!
• Hogyan kell a közéletből kiszorítani, tönkretenni a rendszer útjában állókat?

Forgatókönyv: Rákosi Mátyás, A népi demokrácia útja. 1952. Szikra Lapnyomda!

A múlt tanúsága szerint az ellenség rövidesen beteszi lábát a Fideszbe is. Kiosztják Rajk szerepét.

A híveknek nem árt tudni, hogy az Orbán-imádat nem garancia semmire. A külső és belső ellenséggel vívott harcban nem szabad megállni.

„A célok elérése nehéz harcokkal jár, de mi nyugodtan, a győzelem biztos tudatában nézünk elébe. Jöjjön, aminek jönni kell, a jövő a miénk!” Ez az egész nagyon ismerős.

Érthető, hogy az új irány tetszik. Fideszben tanyát vert sok egykori bolseviknak, akik az új idők „kétharmados” pajzsa mögött menetelnek.

Érthetetlen, hogy józan polgárok miért süketek és vakok. Az érintettek majd ne feledkezzenek meg arról, hogy Marosán György Az úton végig kell menni címmel jelentette meg a visszaemlékezéseit!

„A magyar társadalomban pedig nincs elég morális és intellektuális erő, hogy innen visszaforduljon: nincsenek termékeny, tevékeny, önfenntartó városaink, nincs civiltársadalom és hatékony média, többségükben harmadosztályú politikusok, intellektusok osztják az észt... Magyarország beleragadt saját belnyomorába, periféria létezésébe, a magyar vidék felébreszthetetlenségébe”. (Idézet innen: http://civilhetes.net/bruck-andras-vegjatek).