A lítiumot feszültségre és alvászavarra írták fel neki, ám a szer ellenőrizetlenül addig halmozódott fel a testében, amíg a férfi súlyos beszédkárosodása maradandó lett. Az első rendőrségi vizsgálat eredménytelenül zárult, ám egy friss toxikológiai szakvélemény megállapította a kezelő pszichiáter mulasztását. A férfi és családja most újabb jogi csatát indít.

A lítiumtartalmú pszichiátriai szert még 2013-ban írták fel a férfinak a bajai kórházban. Mivel a lítium elemi állapotában egy fém, amely idővel képes felhalmozódni a szervezetben, így annak szintjét az előírás szerint folyamatosan ellenőrizni kell a páciens vérében. E szerint fél év szedés után legalább háromhavonta kellett volna a lítium szintjét vizsgálni a vérszérumban, mégis eltelt 14 hónap anélkül, hogy egyetlen ilyen vizsgálatra sor került volna. Így történhetett meg, hogy a férfi vérében a – mellesleg mobiltelefonok akkumulátorában is használt – fém végül a megengedett érték háromszorosát is elérte.

A férfi munkája részeként rendszeresen járt külföldre vásárolni, és a kezelés alatt teljesen megváltozott: például vezetés közben nem figyelte a közlekedési táblákat, fogalma sem volt, induláskor mennyi üzemanyag van az autóban, vagy hogy mennyi pénz van nála.

2016 júniusában már olyan rossz állapotban volt, hogy ismét pszichiáterhez került, aki újabb két pszichiátriai szert írt fel neki. Miután ezeket szedni kezdte, rémálmok, alvajárás, térbeli és időbeli dezorientáció jelentek meg viselkedésében. Így aztán újra befektették a pszichiátriára, ahol visszaállították a lítium-terápiát.

Néhány hónap elteltével a férfi állapota rohamosan romlani kezdett: éjjel már nem tudott aludni, szaladgált, dobálta magát az ágyon, izomrángásai és remegése egyre erősebbé váltak. A felesége szállíttatta a kórházba, ahol a vérvételt követően kiderült: a férfi lítiumszintje már meghaladta a megengedett érték háromszorosát. Csupán ezután kezdték meg a lítiummérgezés kezelését. A férfinak ekkor már nyelési nehézségei voltak, a feleségének nem tudott válaszolni; a kórházban öntudatlanul, bepelenkázva és kikötözve feküdt.

A pszichiátriáról az intenzívre került, ahol gerinccsapolást végeztek rajta. Egyéb kiegészítő terápiáknak köszönhetően állapota lassacskán javulni kezdett. Miután állapota stabilizálódott, rehabilitációs kezelésekben vett részt, hogy ellensúlyozni próbálják a pszichiátriai szer okozta mérgezés káros hatásait. Gyógytornász segítségével lassan ismét lábra tudott állni, és a négy végtagra kiterjedő bizonytalan mozgása és egyensúlyzavara fokozatosan javult, de teljesen nem múlt el. Viszont súlyos beszédkárosodása úgy tűnik, maradandóvá vált.

Bár a korábban elindított rendőrségi nyomozás eredménytelenül zárult, a család nem adta fel a harcot. A napokban elkészült toxikológiai szakvélemény újfent megállapította, hogy a férfi – bár elméletileg folyamatos orvosi felügyelet alatt állt – mégis lítiummérgezés áldozata lett. A szekértő megállapította, hogy más, egy időben szedett gyógyszerek (melyekről a pszichiáter is tudott) hatására nem tudták a férfi veséi megfelelően kiválasztani a lítiumot, így érhetett el mérgező szintet a vérében.

A család egy jogvédő szervezet segítségével most új kivizsgálást indítványozott a férfit kezelő pszichiáter ellen.

CCHR