Azért, hogy véletlenül se tévedjenek a hit területére és „tudománynak” tűnjön a dolog, ami az emberi elme vívmánya, a lélek betegségét a minket körülvevő anyagi világ gondjaival hozzák összefüggésbe és ott keresnek rá gyógyírt. Holott lehet, hogy pont a lélek anyagi világba szorítása a baj! Hiszen ebben a világban betegedett meg! Lehet, hogy pont a spirituális világba terelés oldaná fel a korlátokat és ott gyógyulna meg lélek, majd test! Igen, de ez nem tudományos!
Egyetértek, ez nem tudományos, ha a tudományt úgy értelmezzük, hogy a világ az emberi elmével megragadható, megmagyarázható ok-okozati összefüggésekből áll és ennek ismerete, alkalmazása a tudomány. De valóban csak ebből áll a világ?

Már korábban is kifejtettük, hogy a test minden sejtje memória. Ott van az a program, ami egész egyedfejlődésünket a mai formánkban hoz elő. Ebben a programban nem csak materiális elemek vannak! Vedd észre! Agyunk is memória. Nem más, mint egy adatbank, ami csak olyan adatok alapján tud döntést hozni, felfogni jelenségeket, melyeket tárolunk. Akik nem terhelik túl agyukat, kevés info van benne, könnyű dolguk van. Ők a lelki szegények, akikről a Biblia is ír. Tömegesen vannak jelen köztünk és szaporodnak. Egyszerű dolguk van: összeteszik a pirosat a pirossal, kéket a kékkel és máris megszületett a döntés. Nem lelki betegek, nem depressziósak és mindenre határozott válaszuk van.Nem is értik, hogy lehet másképp látni a világot! Szörnyű életük van azoknak, akiknek több van az agyában és ilyen közegben élnek. Most ők jönnek. Beszéljünk azokról, akik gondolkodnak. Ez innen nagyon bonyolult.
Fogjuk fel az agyat úgy, mint egy ruhásszekrényt, melyben polcok, vállfák vannak. Ha ez a szerkezet összeáll, akkor minden ruha a helyére kerül. A szekrény testesíti meg az adott kultúrát, vallást stb.
Ahol ez a váz stabil, a gondolatok magyarázatot kapnak. Ahol a szekrényben nincs polc, vállfa, a ruhák a maguk összevisszaságában hevernek egykupacban. Rendetlenség, átláthatatlanság uralkodik el a szekrényben. Minden új ruha csak növeli a rendetlenséget. A gondolattal is ez a helyzet. Ha nincs meg az a rendszerünk, amibe elhelyezzük, összezavarodunk. Az új gondolatokat pedig nem tudjuk befogadni, elhelyezni. A világ pedig ontja ránk az újat! Ha nincs határozott életvezetésünk, sorvezetőnk, a cipő a vállfára kerül, a kisestélyi pedig összegyűrve a fiókba. A gondolatok szembe kerülnek a valósággal! Ezen a ponton még segíthet egy tudós, pszichológus, pap vagy sejk. Mert ők nem mások, mint útmutatók, akik, ha jól végzik dolgukat, akkor nem saját cipőjüket teszik a szekrényedbe, hanem a tiédet helyezik el annak helyén.
Igen ám, de nem csak egy szekrény van, hanem sok! Számos kultúra, felfogás, divat él egymás mellett. És a szekrényekben rengeteg féle öltözék van! Az utcára kimenve, nem elszórt jelenség már, hogy szembesülünk velük. Régebben feltűnt a szokatlan viselet, ma már nem! A ruhák egyik szekrényből vándorolnak a másikba, mi pedig kapkodunk, rendet akarunk tartani és nem mindig sikerül. Eddig még csak azokról a ruhákról beszéltem melyek kézzel foghatók. De vannak absztrakt, elképzelt viseletek, álmok és olyanok melyeket esetleg nem is úgy hordanak, mint mi, emberek, mégis öltöztetnek. Ezek a lélek ruhái, melyek nélkül talán jobban érezzük a meztelenséget, mint egy tárgyiasul ruha nélkül.
Ebben a kavalkádban eljutottunk a lélek táplálékáig, öltözékéig, ami, ha nincs, a világi ruhásszekrényben is felborítja a rendet.
Hol vagyunk mi magunk, ebben a kiterjedt tér és idő rendszerben? Hogy lehet helytállni, megúszni depressziót, lelki válságot?

Depressziója, lelki válsága csak annak van, akinek odaadása, szenvedélye van. Aki szenvedéllyel viseltetik valami iránt. Akinek nincs, annak tök mindegy mit önt rá az élet, passzívan viseli, következmények nélkül. A szenvedély orvoslása pedig abban rejlik, hogy lebontsuk a világból ránk ömlő ingereket, információkat. Ehhez három dolog kell. Az egyik, hogy egyáltalán mit lássak meg a világból. Tehát csak azzal foglalkozz, amivel érdemes. Ne próbáld megoldani a közel-keleti helyzetet.
Elég a magad és családod baja. A másik, ahogy ezt látod. A saját szemeddel láss, azt tökéletesítsd. A harmadik, hogy tudd elhelyezni az életet a saját szekrényedben. Ehhez rengeteg régi ruhát ki kell dobnod, mert enélkül az új ruha csak lom lesz a régiek tetején. Szabadulj meg a múlt lehúzó élményeitől. Szelektálj! Az agyad adatbankjából merj kiszűrni régi infókat és merj tőlük megszabadulni. Merj olyan irányba nyitni, ami felé lelked törekszik! Merd szekrényedet nem etalonnak tekinteni, hanem csupán ruhatárolónak, amiben csak egy kor divatja van! Merj kitörni abból a világból, ahol az adott kor szabóinak tanácsát követed és az ő ruháikhoz kell igazítod lelkedet!
Merd elhinni, hogy te létezel ruha nélkül is, mert az csak a testedet fedi, de a lelked egészen mást hord! Az a végtelenből vesz magához öltözéket! Ezt innen csak te kezeled, nem pszichológus, sejk, pap vagy más! Egyedül te és ebben csak Istenre támaszkodhatsz.

Ibn Masz’ud tudósítása: Allah prófétája (béke reá) így szólt: „Ha bárki a muszlimok közül szorongással küzd és ezt a fohászt mondja, akkor könyörgése válaszra talál: Ó, Allah, én vagyok a te szolgád, a te szolgád fia, szolgalónőd fia. Lényegem (világlátásom) a kezedben van, engem illető rendelésed uralkodik felettem és rám kimondott ítéleted igazságos. Téged szólítalak neveid mindegyikével, melyeket Magad írtál, Könyvedben kinyilatkoztattál, tanítottál teremtményeid valamelyikének, vagy melyek tudását megtartottad a Láthatatlanban Magadnál. Tedd meg a Koránt lelkem örömére, szívem világosságára, szüntesd meg szomorúságomat, oszlasd el szorongásomat.” Majd így folytatta: „Ha ezt mondja, Allah eltávolítja szenvedését és annak helyére boldogságot bocsát." A követők így szóltak: „Ó, Allah hírnöke, megtanuljuk-e?” Erre ő: Igen! Aki hallja, meg kell tanulnia.”

Forrás: Musznad Ahmad 3704
Fokozat: Szahih, autentikus Ahmad Shakir szerint