A miniszterelnök szénája mostanában nem áll jól. Elmaradt az áttörés az európai választásokon, olasz és osztrák szövetségesei odahaza kénytelen voltak kiválni a kormányból. A Fidesz nagy pofont kapott ősszel a helyi választáson. Sok magyarnak elege van a párt vezetőinek nagyképű stílusából és korrupciós disznóságaiból.

Öt éve, hasonló válsághelyzetben segített a politikusnak, hogy ráakadt egy új ellenségképre: akkoriban a migránsáradat ellen hirdette meg a harcot, mondván, hogy az fel akarja vizezni a nemzeti karaktert. Azóta az országot szinte teljesen bezárta, ám a téma lassan kifullad, mert Magyarországon alig van menekült. Nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal a jogászok képezik az új célpontot, illetve bűnözők, mert ők állítólag túl sok jogot élveznek, továbbá idetartoznak a „munkakerülő” romák is.

Így napjainkban Orbán börtönbizniszt emleget, és ez már vonatkozik védőügyvédekre, polgárjogi szervezetekre és természetesen az EU-ra is. Eredetileg meg akarta tiltani a kártérítések kifizetését, de a hivatalos döntés a végén az lett, hogy azt addig halogatják, ameddig törvényesen csak lehetséges (ami egyébként eddig is a gyakorlat volt). A miniszterelnöki hivatal nem kívánta feloldani az ellentmondást. Mindazonáltal szakértők aggódva követik a nyomulást. Magyar György azt mondja, a jogállam halálát jelenti, ha nem hajtanak végre jogerős döntéseket.

Orbán ugyan jogi diplomát szerzett, ám ez nem akadályozza abban, hogy más ügyekben is a nép érzetét állítsa szembe a demokráciával: lásd Gyöngyöspatát, vagy a bűnözők idő előtti szabadlábra helyezését. Mindent egybevéve, a politikus egyfelől igyekszik felkorbácsolni az indulatokat. Másfelől viszont alighanem meg akarja rendszabályozni a bírákat, mert azok az utóbbi években egyre nyíltabban visszautasították, hogy a hatalom beleüsse az orrát a dolgukba. A kancellária azt sem kívánta elárulni, lesz-e „nemzeti konzultáció’, vagyis kérdőíves populista kampány a bíróságokról. Az összefoglaló idézi Tamás Gáspárt Miklóst, miszerint ha a kormányfő tényleg leállítja a kártérítések kifizetését, akkor az alkotmánysértés volna – államcsíny jelleggel. 

Orbán Viktor bojkottálja a neki nem tetsző bírósági ítéleteket

A Die Presse azt írja, így próbálja meg a saját igazságérzetét a jog fölé emelni.

Végzettségére nézve a miniszterelnök jogász, most mégis újabb vitába bonyolódik Brüsszellel a jogállam, illetve annak kapcsán, hogy a politika befolyást gyakorol a független bíróságokra. A közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján képtelenségnek minősített több, jogerős ítéletet is. Most éppen a gyöngyöspatai egykori roma diákoknak az iskolai szegregáció kapcsán megítélt kártérítés kapcsán. Hogy az érintettek nem akarják elfogadni a hatalom által természetben felajánlott megváltást, vagyis, hogy utólag többféle képzésben részesüljenek, az Orbán esetében csak olaj a tűzre. Így most pénzsóvár ügyvédeket és Soros által finanszírozott civil szervezeteket emleget.

Ugyanezt mondja a raboknak járó jóvátétel ügyében is, mármint, hogy itt is mohó jogászok, illetve a Soros-féle civilek ármánykodnak. És bár ugyan bejelentette, hogy a kárvallottak egy petákot sem látnak, ám a kormányhatározat végül is csak azt mondja ki, hogy a kifizetéseket a lehető legvégső határidőig el kell húzni.  

Orbán Viktor odaállt az idegengyűlölő összeesküvés-elmélet mellé

Az ő félék azt szajkózzák, hogy halálra vannak ítélve a felsőbbrendű fajok. - írja az Economist

Mint a lap rámutat, a félelemnek nagy szerepe van abban, hogy a hatalom ismét bemerészkedik a hálószobákba. A demográfia az a vászon, amire a politikusok a legmélyebb félelmeiket vetíthetik ki. Ezek nyugaton gazdasági jellegűek, mármint hogy nem lesz, aki fenntartsa a jóléti államot. Keleten a nemzeti identitás a mozgatórugó. Nacionalisták amiatt aggódnak, hogy ha marad az alacsony születésszám, amit súlyosbít a ki-, illetve bevándorlás, akkor az megváltoztatja a nemzet alapjellemét.

Kelet-Európában annyira kevés gyerek jön világra, hogy az már pánikhoz vezetett az érintett politikusok körében. De az egész földrészt az jellemzi, hogy fogy a népességszám, már ha nem számítjuk ide a bevándorlókat. Így most a kérdés már elkerült a Bizottság hosszú távú napirendjére is. A gyerekvállalás ösztönzését főleg az új tagállamok hirdették meg. A kormányok egymással vetélkednek, hogy nagyvonalú támogatásokat ajánljanak fel az újdonsült szülőknek.

Hogy több utód kell, abban egyetérthet a Kelet és a Nyugat. A születések számának gyarapításában nincs semmi új, ám ez nem szép fejezet a földrész múltjában, kezdve egészen a rómaiaktól. A módszer legodaadóbb hívei a német és az olasz fasiszták voltak. Úgy hogy a háború után a legtöbb európai vezetés érthető módon kerülte a kérdést. Az ilyen programok azonban azóta sem működnek túl jól. Még a bölcsődék és óvodák építése is csak mérsékelt hatást tud kiváltani. Többnyire úgy van, hogy a kormányok olyan párokhoz vágnak hozzá pénzt, amelyek egyébként is akartak gyereket.

Szóval az állami támogatásnak köszönhetően aligha nő a lakosság száma, viszont a módszer arra nagyon is alkalmas, hogy szavazatokat vásároljanak vele. A jobbközép pártok számára mentségül szolgál, amiért hagyományos híveiknek, a polgári családoknak osztanak pénzt. A balközép kormányok pedig erre hivatkozva terjeszthetik ki a jóléti államot. De lehet ennél sötétebb rendeltetése is. Felhasználhatják mindazok, akik a nők jogait próbálják visszaszorítani. Az Orbán által rendezett tavalyi demográfiai konferencián megkülönböztetett figyelem övezte azokat, akik az abortusz betiltását követelték. A politikus által hirdetett hagyományos családképbe nem fér bele, hogy az asszonyok visszatérjenek dolgozni. Szóval a születések számának növelését szorgalmazó eurokratáknak oda kell figyelniük, kivel bújnak ágyba. (nepszava.hu)