Új elmélet született a Hold rejtélyével kapcsolatosan
Régóta izgatja a kutatókat, miért tér el annyira a Hold általunk ismert felétől az az oldala, mely a Földről nem látható.
A kép illusztráció! - Forrás: Business Insider
Az általunk jól ismert, közeli oldal helyenként sötétebbnek tűnik a hatalmas ősi lávafolyamok nyomaitól, míg a távoli oldalt foltok és kráterek borítják, hasonló nyomok nélkül. A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány új magyarázatot talált erre a rejtélyre, írja a CNN.
A Brown Egyetem kutatói a Hold legnagyobb becsapódási kráterét, a Déli Sark-Aitken-medencét vizsgálták. A 2600 kilométer széles krátert egy hatalmas űrobjektum alakította ki, amely a Naprendszer kialakulása idején csapódott a Holdba.
A kutatók megállapították, hogy a medencét kialakító becsapódás hatalmas hőcsóvát hozhatott létre, amely szétterítette a Hold belsejét.
Ez a fuvallat bizonyos anyagokat a Hold közeli oldalára szállított, ezzel táplálta a vulkanizmust, amely a vulkanikus síkságokat hozta létre.
"Tudjuk, hogy az olyan nagy becsapódások, mint amilyen az a medencét kialakító volt, nagy mennyiségű hőt hoztak létre. A kérdés az, hogy ez a hő hogyan befolyásolja a Hold belső dinamikáját. Mi azt mutattuk ki, hogy a hőtermelő elemek a közeli oldalon koncentrálódnak. Arra számítunk, hogy ez hozzájárult a köpenyolvadáshoz, amely a felszínen látható lávafolyásokat eredményezte" - mondta Matt Jones, a Brown Egyetem doktorjelöltje és a tanulmány vezető szerzője.
A Hold közeli oldalán található vulkanikus síkságok olyan elemeknek adnak otthont – többek között káliumnak, ritkaföldfémeknek és foszfornak –, amelyek a Holdon máshol ritkák. A kutatók számítógépes szimulációkat végeztek arról, hogy egy óriási becsapódás által keltett hő hogyan változtatná meg a Hold belsejében a hőátadás mintázatát, és ez hogyan oszthatná újra ezeket az anyagokat a holdköpenyben.
Modelljük szerint az anyaghalmaz szörfösként lovagolta meg a hőhullámot, mely a becsapódási zónából indult ki. Ahogy a hőtölcsér a holdkéreg alatt terjedt, ez az anyag végül a közeli oldalra került. A különleges anyaghalmaz és a becsapódás kapcsolatát feltételező kutatás egy jelentős eseményt kínál fel egy rejtély megoldásaként: a kutatók ezért nevezik igazán jelentősnek munkájukat. (Infostart)
