Tényleg, semmi sem új a nap alatt.

A „múltat végképp eltörölni” igyekvő média a világhálón is keveset enged láttatni az előző század második felének igazi törekvéseiről, Mégis találtam ilyet: 
„A nyolcvanas évek fejleménye, hogy az állami nagyiparban is megjelenhettek a vegyes formák. Gyorsan nőtt a vállalati gazdasági munkaközösségek (vgmk) és a gazdasági munkaközösségek (gmk) száma. A vállalati gazdasági munkaközösséget a vállalati szervezet egy alegységében (brigádban, műhelyben stb.) dolgozók alapították. Munkaidő után többnyire ugyanazokon a gépeken, berendezéseken ugyanazokat a termékeket állították elő, ugyanazokat a szolgáltatásokat végezték, mint munkavállalóként a főmunkaidőben. A vállalattal azonban nem mint bérmunkások, hanem mint a vállalkozók közössége szerződtek. Nem munka-, hanem üzleti (bérleti) szerződést kötöttek. 1986-ban már több mint 14 ezer vgmk-ban 184 ezer ipari munkás 11,8 milliárd forintnyi bruttó termelési értéket állított elő. ”
Hasonlóan nem lehet hallani az úgy nevezett komplex brigádokról, amelyeknek a szakképzett és betanított fizikai dolgozók mellett a termelési folyamatot megtervező-irányító műszaki értelmiségiek és adminisztratív dolgozók is tagjai voltak.

A vgmk-k zömmel ilyen felállásban működtek.

Ha ez a MUNKAVÁLLALÁSI FORMA működőképes volt a szocialista törekvésű gazdasági-politikai rendszerben, életképes kell, hogy legyen a jelenlegi „piacgazdasági” szisztémájában is.

A vgmk-jellegű komplex MUKAVÁLLALÓI KÖZÖSSÉG egy műszak teljes termelési folyamatának elvégzésére egyenjogú partnerként kötne szerződést a tulajdonos képviselőivel, a vállalat vezetőségével. A másik műszak munkavállalói közössége a termelési folyamat egyre színvonalasabb elvégzésére késztetné a versenytárat. Ezért és a jobb munkavállalási esélyek fenntartásáért a munkavállalói közösség magától értetődően törekedne a tagok színvonalas szakmai továbbképzésére, átképzésére, szükség esetén új munkatársak beszervezésére. A jövedelem elosztása, biztonsági tartalék képzése közös megállapodás szerint történne.
A jól működő, összeszokott közösség - természetesen törvényes keretek között - fel is mondhatná a munkáltatóval kötött szerződést és másik, esetleg új, vagy akár saját alapítású cégnél vállalna munkát, termelési rutinjával és rugalmasságával biztosítva annak sikeres startját.

Az ilyen munkavállalási forma általánossá válása megszüntetné a bérmunkás kiszolgáltatottságát és a gazdasági folyamatok jelentős módosulását eredményezné.

Forrás / Szerző: Bocz Ferenc