Elsősorban olvasóink felé. Ez egyfelől megtisztelő, másfelől nagy felelősséget jelentő feladat. Hogyan foglalhatnánk össze azt az évet, amelyet lezárva – és talán hibáinkból okulva – tiszta lappal léphetünk egy teljesen új útra?

Vajon hagyhatjuk-e hogy az elmúlt évek árnyéka áthúzódjon a 2018-as évre is? Erről kell döntenünk nem is olyan sokára. Arisztotelész azt mondta, hogy az emlékezet a lélek írnoka. Képesek vagyunk-e emlékezni mindarra, ami igazán fontos, és ami kockán forog a választásokkal. Hogy visszavesszük-e megtépázott méltóságunkat, vagy eltűnünk abban a süllyesztőben, ami lenyelte vagy elüldözte azokat, akikkel egy jobb ország lehetne itt.

Arról is döntünk, hogy megyünk tovább a szakadék felé a putyini úton, vagy megragadunk minden szalmaszálat, nehogy a visszafordíthatatlan folyamatok martalékává legyünk.

Mi, a Civilhetes szerkesztősége úgy gondoljuk, hogy esélyünk csak annyi van, amennyit megragadunk. A hallgatás, az érdektelenség, az egyéni érdek fűtötte viszály nem szolgálják e törekvést.

Természetesen nem kívánunk senkit hamis ábránddal kecsegtetni, még ha sikerül is kormányt váltani, hosszú és nagyon nehéz időszak következik, helyrehozni azokat a károkat, amelyeket mindössze nyolc év alatt sikerült elszenvedni.

Mi őszintén kívánjuk, hogy sikerüljön elég erőt, önbizalmat, és bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy hosszú idő után először helyesen tudjunk dönteni.

A tudat, hogy ehhez minden lehetőségünk – legalábbis egyelőre – adott segíthet, e felelősségünket, kötelességünket, ha úgy tetszik, teljesíteni.

Ami minket illet, mi vállaljuk, hogy az új esztendőben is hitelt érdemlő híreket szolgáltatunk, számos perspektívát képviselve tájékoztatjuk Önöket.