Hatszázezer magyar család legalább egyszer nem tudta kifizetni az utóbbi öt évben a lakbért, a hiteltörlesztést, a közműszolgáltatások díját vagy a közös költséget. A megdöbbentő adat úgy jön ki, hogy a 2016-os Mikrocenzus (kis népszámlálás) szerint 4 millió 21 ezer háztartás van Magyarországon, az egy évvel korábbi lakásfelmérés pedig azt mutatja, 15 százaléknak volt valamilyen hátraléka. A KSH lakásfelmérésének részletes eredményeit összegző nemrég megjelent tanulmánykötet rámutat, az állam alig segíti a rászoruló családokat, hogy könnyebben fenn tudják tartani otthonaikat.

A Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivataltól (MEKH) származó táblázatok csökkenő lakossági tartozásokat mutatnak, de még így is nagyon magasak a számok. A Népszavának megküldött adatok szerint 2017 júniusában majdnem 20 ezer lakossági fogyasztónál volt kikapcsolva a villany, több mint 36 ezernél a gáz és ezernél a távhőszolgáltatás. Ők 60 napon túl sem tudták törleszteni tartozásaikat. Míg egyhónapos csúszásban 304 ezer áramfogyasztó volt, majdnem ugyanennyien, 298 ezren egy éven túl sem tudták kifizetni felgyűlt számlaelmaradásukat. Egy évvel ezelőtt összesen 893 ezer adós szerepelt az áramszolgáltatók listáján, ez a 4,9 millió villanyszerződés majdnem ötöde. 

A 3 millió 200 ezer lakossági gázfogyasztó közül több mint 363 ezren voltak az adóslistán. Ez a kör csökkent a leglátványosabban az utóbbi időben, öt év alatt megfeleződött. Nagyságrendekkel kisebb a távhőszolgáltatásba bekapcsolt háztartások száma, a 657 ezer fogyasztó közül mégis 169 ezer nem rendezett minden számlát és csak 20 ezerrel lettek kevesebben az utóbbi öt évben. A lakhatási szegénységgel foglalkozó Habitat for Humanity szerint az utóbbi hónapokban megtorpant a rezsitartozások csökkenése (következő éves jelentésüket a hazai lakáshelyzetről október első felében adják ki). 

Csakhogy itt még nincs vége a családok lakásfenntartással kapcsolatos bajainak. A jegybank februárban megjelent tavalyi összesítése szerint a magánszemélyek lakáscélú hitelfelvétele megint meglódult és már majdnem elérte a 2006-os szintet. A kormány túlhajtott propagandával a fiatal párok lakásvásárlását és építését támogatta a csok-on keresztül, és tavaly még szó sem volt az építőanyagok kedvezményes áfájának eltörléséről.

A frissen csalódott sok ezer család tavaly még homokba dugta a fejét, és a Fidesz-kormány sem akar nagyon beszélni a lakáshiteleibe az utóbbi öt évben belebukott, végül otthonát elvesztő 47 ezer család sorsáról, meg arról az 1,6 millió élő lakossági részletfizetési tartozásról, amit a bankok nyilvántartanak. A portfolio.hu márciusi elemzése szerint a Magyar Nemzeti Bank „csodásan hangzó” összesítése igaz, valóban harmadára esett vissza a lakosság 90 napon túli banki hiteltartozása, de ebből csak 15 százalék azok aránya, akik akár lakásuk eladása árán is, de törlesztették adósságaikat. A tartozások 40 százaléka követeléskezelőknél landolt és innen már csak pár lépés a kilakoltatás megindítása. 

Érdemes arra is kitérni, hogy a társasházakban élő családok mindezeken túl újabb kihívásokkal szembesültek az utóbbi években. Sok lakóközösség ugyanis külső szigeteléssel, napelemek beépítésével próbálja csökkenteni a házban élők energiafogyasztását, ezeket a beruházásokat azonban az állam nem támogatja vissza nem térítendő pályázatokkal, csak nulla százalékos hitellel. A Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdekképviseleti Szakmai Szövetségének elnöke szerint az utóbbi évek energiatakarékossági felújításainak már érződik a hatása, ezekben az épületekben kisebb lett az energiaigény, így a lakók rezsiköltsége is.

Csakhogy cserében a banki hitelek visszafizetésekor mélyen a zsebükbe kell nyúlni, és azok a háztartások, amelyek korábban a közüzemi számlák kifizetésével sem boldogultak, most a rezsiszámlák csökkenése ellenére sem tudják rendszeresen fizetni a rájuk eső magas hiteltörlesztési önrészt – hangsúlyozta Vass Ferenc. Ez nagyjából 3 százalékkal emeli a társasházak hiteltartozásait. A szakember hozzátette: nincs országos vagy fővárosi összesítés arról, hányan és mekkora közös költséggel tartoznak, de az biztos, hogy nem csökkent jelentősen a kintlévőség, jó esetben stabilizálódott a hiány.    

Szakemberek állítják, nincs összesítés az ország területén található lakásokról, legfeljebb helyi adatok vannak. Márpedig aki nem akarja ismerni a valóságot, az nem is akar változtatni a mostani zavaros helyzeten.

Egyharmad bajban van

A KSH már említett lakásfelmérését feldolgozó tanulmánykötetben a 2015-ben elvégzett országos lakásfelmérés adatait elemezve a Városkutatás Kft. munkatársai a lakás megfizethetőségének problémáival küzdő háztartásokat három tipikus csoportba osztották. Hegedüs József és Somogyi Eszter az első körbe azokat sorolja, akiknek a lakásfenntartás költségeinek kifizetése után nem marad elég pénzük a tisztességes megélhetésre.

A második csoport tagjai rossz minőségű, vagy társadalmi státusuknak nem megfelelő lakásba kényszerülnek, míg a harmadik csoport tagjai jövedelmük több mint 40 százalékát költik lakásukra. Összesítve a háztartások 31,8 százalékáról mondják a kutatók, hogy a lakhatásuk megfizetése gondokat okoz nekik.

Az átlagnál is nagyobb a baj, ha valaki vidéki kistelepülésen, családi házban él, de egyedül maradt idős korára, vagy egyedül neveli gyermekeit, ahogy az is hátrány, ha tanulatlan. A felmérés meglepetése, hogy a panel lakótelepeken élők az átlagnál jobb és főleg stabil feltételek mellett használják lakásaikat.
Az viszont nem meglepő eredmény, hogy az államnak sokkal több segítséget kellene adni a lakásfenntartási nehézségekkel küzdő családoknak, de a „családbarát” kabinet épp tőlük fordítja el a fejét évek óta.

Sokba kerül a lakásfenntartás

A szilárd tüzelést használó magyar háztartások hét éve létező szociális tüzelőanyag-támogatása ma már az egyetlen központi segítség a lakásfenntartáshoz a rászoruló családoknak. A Habitat for Humanity Magyarország a tavasszal részletes elemzést készített az alacsony, mindössze 3-4 milliárd forintos keret felhasználásáról. Bajomi Anna szociálpolitikus lapunknak úgy nyilatkozott, hogy az elosztás igazságtalanságai főként a települések között jelentkeznek. Ráadásul a kormány nem kért az unió egyszeri vissza nem térítendő fűtéskorszerűsítési keretéből.  

– Mi okoz feszültséget a tűzifa támogatás szétosztásakor?

– Kutatásaink azt igazolták, hogy azok a települések kapják a keret kisebbik részét, ahol nagyon sok lenne a segítségre szoruló család. Ebből következően a szegényebb térségekben az egy rászoruló családra jutó támogatás jóval alacsonyabb, mint a jobb helyzetű településeken. Ráadásul a helyi rendeletek változó rászorultsági feltételeket szabnak,  az elosztáskor szerepet játszhatnak a segélyosztáskor megjelenő helyi függőségi viszonyok, konfliktusok. 

– Az elosztás központi elvein kellene változtatni?

– Át kellene alakítani a települések rászorultsági szabályait, mert nem törvényszerű, hogy ahol több a közmunkás, ott több a támogatásra jogosult család. Ugyanígy torz feltétel az is, hogy hány 80 év feletti idős ember lakik helyben, hiszen egy friss nyugdíjas, de akár egy aktív korú munkanélküli is jogosan kérhetne segítséget, ha nagyon alacsony a család jövedelme. És az sem igaz, hogy csak az ötezer fő alatti kisebb településeken élők lehetnek bajban, márpedig jelenleg ennél nagyobb városok nem kapnak egy fillért sem fűtéstámogatásra.

– Az áprilisi választás előtt a tűzifa-támogatási keret egymilliárdos megemeléséről beszélt a kormány. Ez mekkora segítséget jelent?

– Az emelés a tavalyi évhez hasonlóan, az induló 3 milliárdos keretet emelte 4 milliárd forintra. Fontos volna, hogy a nagyobb települések rászorulói is hozzáférhessenek a támogatáshoz, ehhez nagyobb keretre volna szükség. Az elosztás feltételeinek átalakítása is javítana a rászorulók helyzetén.

– A szociális tűzifa támogatás csak tűzoltás?

– Igen, a lakhatási szegénységgel foglalkozók, így a Habitat is a lakásfenntartási támogatás megszüntetésének pillanatától, vagyis 2015 márciusától követelik vissza ezt a támogatási formát, ami rászorultsági alapon mindenkinek járna, függetlenül attól, hogy mekkora településen él és milyen fűtési módot használ.

– Más programok segítik a legszegényebbeket, hogy olcsóbban fűthessenek?

– A korszerűbb fűtőberendezések és a házak megfelelő szigetelése is csökkentené a családok kiadásait, de most csak egy nulla százalékos hitelkeret érhető el, ha valaki ilyen energiatakarékossági beruházásra szánja rá magát. A kormány történelmi tévedése szerintem, amikor nem élt a lehetőséggel, hogy a jelenlegi ciklusban uniós pénzből vissza nem térítendő támogatást adjon erre a célra. Azokban az országokban, ahol kiterjedt szociális bérlakás rendszer működik, jelentős számú háztartáshoz érhetnek el az ilyen programok. Az uniós forrás nélkül régiónkban korszerűsítés csak akkor tud megvalósulni, ha a tulajdonosoknak van elegendő tőkéjük, vagy létezik valamilyen jelentősebb állami program. Hazánkban a panel program óta ilyenre nem volt példa. 

– Aki nem tud fát venni, nem tud hitelt sem felvenni.

– A magánhitel felvétel belépő költsége nagyságrendileg százezer forint, hiszen energetikai tanúsítványt kell szerezni és vannak ügyintézési költségek is. Emellett a hitelfelvétel, még ha kamatmentes is, a lakásfenntartási gondokkal küzdő, alacsony jövedelmű családoknak egy kockázatot jelent. Tehát ez a hitel a lakásfenntartás nehézségeivel legnehezebben megbirkózó családoknak nem megoldás. A másik energiatámogatási rendszer, az Otthon melege program kiírása kiszámíthatatlan és a gyakorlatban az épületek megújítására szóló pályázatok csak a megtakarítással rendelkező háztartások számára érhetők el, mert előbb ki kell fizetni a beruházást és csak utólag kapja vissza a tulajdonos a felhasznált összeg felét. Ha kiszámítható lenne a kiírás és társulna mellé egy hitelprogram a visszatérítésig várható hónapokra, az már nagy segítség lenne egy újabb rétegnek, de még mindig nem a legrosszabb körülmények között élőknek.