Bármely orosz és ukrán állampolgár jogosult Magyarországon nyugellátásra, amennyiben bejelentett magyar lakcímmel rendelkezik és lemond az orosz, vagy ukrán nyugdíjáról.

“A jelenleg is hatályos, az 1963. évi 16. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni Magyarország, Oroszország és Ukrajna vonatkozásában is a nyugellátás megállapításakor. Az egyezmény értelmében a nyugellátást annak az országnak az illetékes szerve állapítja meg és folyósítja a nála érvényes jogszabályok szerint a mindkét ország területén szerzett szolgálati idők összeszámításával, amelynek területén a nyugdíjigénylőnek a kérelem benyújtása időpontjában állandó lakóhelye van és ahová végleges szándékkal letelepedett. Azoknak az állampolgároknak a részére, akik az egyik ország területéről a másik ország területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembevételre kerülő munkakörben, ennek hiányában ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontjában elért országos átlagkereset alapján kell meghatározni.” (Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság)

Fordítom magyarról magyarra: bármely orosz és ukrán állampolgár jogosult Magyarországon nyugellátásra, amennyiben bejelentett magyar lakcímmel rendelkezik és lemond az orosz, vagy ukrán nyugdíjáról. A nyugdíj összegét az Oroszországban, vagy Ukrajnában elért szolgálati idő és a Magyarországon a nyugdíjkérelmező munkakörének megfelelő átlagkereset alapján állapítja meg a magyar nyugdíjbiztosító és ennek alapján folyósítja a nyugdíjat. Tehát aki 40-45-50 éven át Oroszországban, Ukrajnában élt és dolgozott, ott fizette a járadékokat, ott adózott, az egyszerűen lemond az adott ország javára a neki járó nyugdíjról, bejelentkezik Magyarországra és a magyar adófizetők befizetéseiből köszöni szépen, jól él. Ukrajnából igen sokan élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen az itteni nyugdíj többszöröse az ukrán nyugdíjaknak, viszont Ukrajnában a megélhetés nagyságrendekkel olcsóbb, mint nálunk. Elméletileg persze itt kellene élnie az illetőnek, de nem itt él, nem itt költi el a pénzét, hanem a szülőhazájában. A hatóságoknak kötelessége lenne ellenőrizni az ittlakás tényét, de erre ritkán kerül sor.

Magyarországi lakcímmel rendelkező ukrán állampolgárnak jár a rokkantellátás, ingyenes egészségügyi ellátás, gyógyszertámogatás. Miközben a magyar államkasszába egy fillért sem fizetett be az illető.

Ezzel szemben annak a magyar állampolgárnak, aki ténylegesen itt él, itt dolgozott, adózott 10-20-30 éven keresztül, de akár betegsége, rokkantsága okán (ami nem éri el azt a mértéket, hogy rokkantellátást kapjon, de túlságosan beteg/sérült hozzá, hogy munkát tudjon találni/végezni) kiesik a biztosítási rendszerből, mert nincs miből fizetnie a havi TB-t, nem jár sem egészségügyi ellátás, sem gyógyszertámogatás. Ahogy a későbbiekben nyugdíj sem fog járni, hiszen nem tudja megszerezni a jogosultságot.

Kérdés: miért van még mindig érvényben ez az 1962-ben aláírt, 1963-ban kihirdetett rendelet? Miért kell a magyar adókból eltartani olyan külföldieket, akik másik országban fizették a járulékokat? Miközben Magyarországon egyre nő a szegénység, a nyugdíjasok jókora hányada létminimum alatt él, a jövendő nyugdíjasok nyugdíja egyre bizonytalanabb, nyugdíjkorhatárt még el nem ért rokkantak járadékát csökkenti, vagy vonja meg az állam, akkor miért nem bontottuk még fel ezt a hülye megállapodást a már nem is létező Szovjetúnióval?

Hány ukrajnai nyugdíjasnak fizet a magyar állam ellátást? Évente hány új átjelentkezővel kell számolni?

Nemzetiségekre vonatkozó statisztika utoljára a 2011-es népszámlálási adatokban található. Itt nem egészen 8 ezer ukrán szerepel, de a népszámláláskor önkéntes nyilatkozat alapján vették fel ezt az adatot. Ha én ukránnak vallom magam, akkor az kerül a statisztikába, ha egy ukrán magyarnak vallja magát, akkor az. Tehát nem a valós adatokat tükrözi.

“Az egyezmény újrafogalmazásával legutóbb a Bajnai-kormány próbálkozott, s 2009-ben hosszas tárgyalások után megszületett az új tervezet. Bár a megállapodás kizárólag a pénzbeli ellátásokról szólt, de mivel az átfogalmazott szerződés életbe léptetése egyben a régi hatályon kívül helyezését is jelentette, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét és elszámolását szintén új alapokra helyezte – volna. A megegyezés azonban – máig nem tudni miért – kútba esett.” (Horváth Judit/MedicalOnline)

Ez a tervezet miért nem realizálódott? 

Mennyibe kerül havi/éves szinten az ukrán megélhetési-áttalapültek ellátása a magyar adófizetőknek?

Miért értékesebb az az ember, aki soha egy fillért a magyar kasszába nem fizetett be, mint az, aki igen?

Mit és mikor óhajt tenni a kormány ennek a tarthatatlan helyzetnek a megszüntetése érdekében?

Várom a választ.

Edgar Swan

gepnarancs.hu (Címlap: Fotó: werner22brigitte)