Meleg, szerető otthont és kényelmes életet. Jó iskolákat, készség- és képességfejlesztő, suli utáni foglalkozásokat, melyek által a tehetségét kibontakoztathatja, legyen szó sportról, zenéről, táncról, kézügyességről, bármiről. Az ingerekben gazdag környezet úgy fejleszti a gyermek képességeit és személyiségének fejlődését, ahogy szinte semmi más. És természetesen minden szülő legalapvetőbb ösztöne, hogy mindeközben biztonságban akarja tudni apróságait, akkor is, amikor távol vannak és nem áll módjában személyesen felügyelni őket. Sőt, főleg akkor!!!

Távol az otthontól

A mondás úgy tartja: kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond és ebben van is ráció. Amíg kicsi a gyerek rajta tarthatjuk a szemünket a nap huszonnégy órájában. Aztán megnő, közösségbe kerül és itt kezdődnek a problémák. Aggódni kezdünk érte, hogy lelkileg hogyan fog megbirkózni a távolléttel, de bizony sok esetben ez nem más, mint a saját félelmeink kivetítése. Idővel persze kialakul egy rutin, de, amíg hozzászokunk a gondolathoz, hogy mások vigyáznak rájuk, addig…

Addig bizony sokunk számára egy rémálommal érhet fel az osztálykirándulás vagy egy tábor. Ilyenkor egy rakás kérdés tolakszik az ember fejébe és a gyereket úgy akarjuk útnak indítani, hogy mindenre fel legyen készülve. Legyünk őszinték, néha még a jégkorszakra is.

• Biztos elég felügyelő lesz?
• Nem túl fiatalok?
• Van nála elég ruha?
• Mi lesz, ha lázas lesz?
• De az óvónő/tanító elég képzett/tapasztalt/felkészült ahhoz, hogy egy falkányi, szerteszét csatangoló kölyökre ugyanolyan jól tudjon vigyázni, mint az osztályteremben, vagy a csoportszobában?
• Mi lesz, ha elkóborol a csoporttól és eltéved?
• Mi lesz, ha lezuhan valahonnan?
• Biztos jó ötlet a várlátogatás?
• Ott az a sok kullancs, meg vaddisznó és mi lesz…, mi lesz, ha jön a medve!!!

Van, aki annyira túlzásba viszi az aggódást, hogy amikor gyermeke reggel megjelenik a busznál, majd feldől a hátizsák súlya alatt, amibe többhavi hideg élelem és sarkkutató-túrafelszerelés mellé talán csak golyóálló-mellényt nem pakolt a szülő.

De akkor mégis, mit csomagoljak?

Viccen kívül; valahol a kettő között félúton rejlik az egyensúly kulcsa.

Amit tehetünk, az az, hogy józanul mérlegelünk és a biztonsági szempontokat is figyelembe véve felkészítjük a srácokat, figyelembe véve a célpontot:

1. Ha városi kirándulásra mennek, a túrabakancsnak nincs helye, de ha erdei túrát tesznek, bizony sokkal nagyobb biztonságban tartja őket, mint egy vékony, gumitalpú tornacsuka. Városi kiránduláshoz is inkább olyan cipőt válasszunk a tornacipő helyett – akármilyen menő is némelyik márka- , ami kényelmet biztosít a számukra, a megfelelő lábboltozat alátámasztással, boka és sarokvédelemmel.
2. Sarkkutató-túrafelszerelés nem fog kelleni, de esőköpenyre és jól szellőző aláöltözetre szükség lehet, ahogy láthatósági mellényre is. Ha természetjáró túrára mennek, narancssárga színűt válasszunk, mert az jobb kontrasztot ad a természet zöld színével, míg a sárga inkább a városi célpontok esetében megfelelő.
3. Nem kérdés, hogy tavasszal és ősszel a változékony időjárás miatt rövidnadrágra ugyanúgy szükségük lehet, mint hosszúnadrágra, ahogy rövid és hosszú ujjú pólóra és pulóverre is. Már ezekből is kapható olyan póló, ami eleve láthatósági céllal készült és fényvisszaverő reflexcsíkkal is rendelkezik, esetleg tegyünk a hátizsákra fényvisszaverő borítást. Így kifoghatjuk a szelet a srácok vitorlájából, akik talán azért nem akarják felvenni a láthatósági mellényt, mert az „ciki”.
4. A szúnyogok és kullancsok ellen praktikus spray kiszerelésben kapható rovarűzőt csomagoljunk.
5. Biciklitúrára indulnak? Akkor bizony a bringát is fel kell készíteni, nemcsak a kölyköket. Ellenőrizzük a kétkerekű világítását, a fényvisszaverő pontokat helyezzük el az első és a hátsó keréken is, illetve tegyük fel a villogót az ülés alá, hátra is. Legyen bepakolva a védősisak, valamint a könyök- és térdvédők. És persze, a fentebb már említett láthatósági mellény.
6. Az elemlámpa kérdés főleg a mobiltelefonok miatt talán mellékvágányra kerülhet, de tartsunk szem előtt egy nagyon fontos tényt: a mobiltelefon – bár van elemlámpa funkciója is- elsősorban kommunikációs eszköz. Az erdő közepén nem fogják tudni feltölteni a srácok, tehát az elemlámpa, amihez tudunk számára elemeket csomagolni, sokkal gyakorlatiasabb megoldás. És hogy milyen típusú elemlámpa legyen? A legpraktikusabb a ledégős fejlámpa, hiszen emellett szabadon maradhat a kezük, tehát biztonságosabban tudnak közlekedni.
7. Ami pedig a mobiltelefont illeti, telepítsünk rá olyan alkalmazást – például Mamabear, Családkereső Life360-, amivel nemcsak mi tudjuk nyomonkövetni a gyerekek helyzetét, de ők is tudnak segítséget kérni. Többek között ezért is ajánlott a mobiltelefont kímélni a kirándulás ideje alatt.
8. Ha mindenképpen szeretnénk, hogy egyetlen pillanatra se maradjanak offline, tehetünk a srácok csomagjába napelemről működő powerbanket, amiről fel tudják tölteni a mobiltelefont, és mobil-wifi egységet, ami simán elfér a kabát felső zsebében.

Végül pedig, engedjük el azt, hogy azon görcsölünk, hogy görcsölünk. Így is, úgy is aggódni fogunk, ez soha az életben nem fog elmúlni. Enyhül majd a gyerekek születésekor aktiválódott vészhelyzeti protokoll a szívünkben, de ennyi a maximum. Hiszen tényleg a szemünk fényei, függetlenül attól, hogy hat, vagy harminchat évesek.