Felvezetőnknek látszólag semmi köze jelen írásunk témájához, mégis fontos észben tartani. Most azonban érdemes előrángatni Sir Arthur Conan Doyle elnyűhetetlen figuráját és Sherlock Holmes bőrébe bújva vetni pillantást a magyar politika legújabb húzására.

Mint arról több ízben mi is beszámoltunk, űrkutatásért felelős miniszteri biztossal bővült a az eddig sem szűkös kormányapparátus. Dr. Ferencz Orsolya Ildikó személyében egy meglehetősen feltűnő személyt választott a pozícióra. Még az sem halványít ezen a körülményen, hogy Ferencz a Fidesz VIII. kerületi képviselője. Elvégre egy tudósról van szó, ráadásul egy nőről. E két körülmény a kormány ismeretes szexista politikájának tükrében nagyon gyanús.

Így amikor Ferencz a Heti Válasznak adott interjúban arról beszélt, hogy az űrkutatás miként segíthet a migráció problémájának megoldásában, okkal kaphatjuk fel a fejünket.

Azonban, amikor az űrkutatás kifejezése kerül szóba, hajlamos az ember a csillagok felé fordulni, de a legnagyobb ismert letapogató rendszer nem elérhetetlen távolságra lévő objektumokat vizslat. Nem, nagyon is közeli, jól elérhető pontokat. A bolygónkat körbevevő műholdas rendszer tökéletesen alkalmas a bolygó megfigyelésére. Nem bonyolult történet.

Az űrkutatás vívmányait olyan kulcsfontosságú területen hasznosítjuk, mint a navigáció, a katasztrófavédelem és a migráció, ezért gazdasági és nemzetbiztonsági szempontból is fontos, hogy az állam is támogassa az űripart. /24.hu/

A migráció problémája azonban Magyarországot – minden ellenkező kormányzati állítás dacára – elkerüli. És mint tudvalevő, hogy a műholdidő ára bátran nevezhető csillagászatinak, nincs okunk feltételezni, hogy az államkincstárat, mint malacperselyt dézsmáló kormányunk komolyabb összeget fordítana arra, hogy nagyobb népmozgásokat kövessenek le, Ferencz állítása sántít.

Persze nem maradunk logikus következtetés nélkül. Annak ténye, hogy Magyarországra havonta legfeljebb két ember próbálja meg betenni a lábát, arra enged következtetni, hogy a migráció problémáját megoldani célzó lépés nem egyéb, mint egy kísérlet a magyar nép megfigyelésére. Orwell tollára illő gondolat, nemde? És mint posztszoc állam esetében, ez – bármily valószínűtlennek tűnjék is – nagyon is lehetséges.

Azonban ez túl egyszerű ebben a formában. Mint fentebb kifejtettük egy ilyen megfigyelőrendszer nagyon drága lenne. Azt is tudjuk, hogy a kormány jobb szereti lenyelni a pénzt, mint beleölni bármibe. És ha a szemétszállításra is sajnálnak pénzt költeni, ugyan miért tennék meg egy asztrotechnikai rendszer kiépítésére?

Második következtetés: Mindezekből kiindulva nagyon úgy tűnik, hogy az interjút inkább kommunikációs mintsem űrkutatási szemszögből kell megközelítenünk. Tudva azt, hogy Magyarországnak legfeljebb annyi köze lehet az űrkutatáshoz, mint a szakpolitikához – és legyünk őszinték, erre az esély zéró – ez sokkal inkább értelmezhető egy burkolt üzenetnek.

A Fidesz által megfogalmazott burkolt üzenetek rendszerint fenyegetések. Ebben az esetben sem nehéz lefordítani: „Figyelünk titeket!”

Kinek szólhat ez? Természetesen azoknak, akik értik is. Az ellenzéknek. Mesteri lépés. Hiszen – mint ahogy arra bevezetőben felhívtuk a figyelmet, a félelem az az eszköz, ami féken tudja tartani a népet. És a félelem elsőként az éberséget homályosítja el.

Merthogy 500 embert megfigyelni is nagyon költséges és ami még fontosabb, nagy számú, szakképzett apparátust igénylő feladat, hogyan lehetne több milliót megfigyelni? Ez egy oltári nagy blöff. És annak is nagyon átlátszó.

Az egyetlen rejtély csupán az, hogy Ferencz miért vállalta fel a beáldozható báb szerepét? Elvégre képzett nőként tudnia kellett, hogy ezt a balhét nem úszhatja meg. És azt is, hogy a kormány szívfájdalom nélkül veti a „hiénák” elé.