Amikor az oktatásról van szó, különösen nehéz helyzetben van a mindenkori magyar kormány. Egyfelől azért, mert a rendszer – ami már többször is megbukott – valamikor a 17. században alakult ki és hiába ékesítik 21. századinak mondott klisékkel, folyton szét akar esni.
Attól függetlenül, hogy a motiváció teljes hiányában elfogyott a mondanivalóm, maradt néhány gondolat, ami nem hagy nyugodni. Szobám csendes magányában arra gondolok, hogy mennyire más lesz a helyzet. Most nem az újabb és újabb szigorú lépésekkel kell foglalkoznunk, hanem a következményeikkel.
Tizenkilenc (19!) kamupártot hagy futni a rendőrség. Kevés hír foglalható össze ilyen tömören és precízen. Sok embernek mindezt elolvasva is kinyílik a bicska a zsebében. Nehéz indulat nélkül nézni, ahogy a legcsekélyebb ellenállást sem váltja ki a cinizmus, amivel a Fidesz hülyének nézi a választókat.
Bizonyára sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy a sosem látott technikai fejlődés dacára miért is nem tartunk a közel ideális, de legalábbis kiegyenlített állapotnál. Még mindig tombolnak háborúk, még mindig előnyben részesítjük a szakértő politikusok helyett a nagyszájú, semmirekellő bohócokat. A klímaváltozás fenyegetését viccnek tartjuk.
Nehéz hírértéket tulajdonítani ennek a döntésnek, hiszen a Fidesz lényegében nem egyéb, mint Orbán bizarr háreme. És mint minden szektában, itt is a vezetőségváltásra csak akkor adódik lehetőség, ha a legerősebb hang megremeg. Orbán pedig a leghangosabb az őt imádó véglényék gyűrűjében. Ez egyébként elmond mindent a Fidesz többi tagjáról.
