A 3300 nézőt befogadó csarnok elhanyagolt, külvárosi területen állna, ott, ahol Vác kísértetháza, a népnyelv által Vác Plázának nevezett romhalmaz. A harmincéves szerkezet reménytelenül nyújtóztatja az ég felé betoncsápjait. Vele szemben az olajfoltos parkoló a szupercsarnok helye.

Vácnak, főleg a fenntartásra, pillanatnyilag nem lenne pénze. Az olimpiai pályázatnak lőttek, de a stadionépítési láz jelzi, Orbán egyszer még neki akar futni. A kérdést bonyolítja, hogy a harminckétezres Vác a pénzt másra is el tudná költeni. Bölcsődére, iskolára, rendelőre, omladozó művelődési házra. És útra, kátyúzásra, tisztaságra, általában békésebb Vácra.

– Három dologért izgultam igazán – mondja Matkovich Ilona. – Először is, hogy nyerjek. Másodszor azért, hogy ne fideszes többség legyen a testületben. Harmadszor, hogy az összefogás minél több helyen győzzön. Mint a mesében, három kívánságom teljesült. Tekinthetjük ezt kivételes szerencsének. És az ember a szerencséjét nem dobja ki az ablakon. Ha az ellenzék ezt eljátssza, nincs második dobása – mondja. (168ora.hu)