Az ilyen ember vigyáz arra, hogy ne csússzon át egy olyan térbe, amit nem tud magának megmagyarázni, nem látja benne a logikát. Azt a logikát, melyet ő annak nevez. Eljöhetnek viszont időszakok, amikor kizökkenünk a racionális térből. Kórház, börtön, öregség stb.

Agyunk ekkor is dolgozni akar, fel akarja fogni a maga logikai eszközeivel a valóságot, de annak a valóságnak már nincs meg az az anyagi hozadéka, mint a korábbinak. Viszont megnyílik egy másik tér.

Ez az irracionális tér, melyben nem a számítás, kalkuláció kap helyet, hanem a képzelet és megnyugvás. Mi ezt hitnek nevezzük, ahol Isten, Allah hozza el számunkra azt az érzést, ami megérteti velünk az egy világban gondolkodás helyett, a több világban való gondolkodás fontosságát.

Nyilván nem sajátíthatjuk ki magunknak ezt a teret, mert más kultúrákban is létezik, ők más módszerekkel jutnak el oda, de a lényeg ugyanaz. A mi módszerünk az ima, meditáció, emlékezés és képzelet. Kb. azok az eszközök, amikkel nagy felfedezőink, köztük Einstein is tovább tudott lépni az univerzum megismerésében.

A racionális világban nem mindenki jár jól. Van, aki gazdag lesz, de a többség nem lesz az. De van egy jó hírem. Az irracionális világban viszont csak az illetőn múlik, hogy mi lesz a sorsa. Elfogadja-e ezt a világot, vagy sem, helyet talál-e benne vagy sem, megnyugvást lel-e benne, vagy sem? Ha megnyugvást lel benne, akkor a racionális világ elveszti jelentőségét. A magány nem lesz többet magány, az anyagi mértékkel mért szegénység nem lesz többé szegénység. A gazdagságot valahol máshol leljük meg.

Ebben az irracionális világban is vannak „államok”. Mikor létezik egy állam földi dimenzióban? Akkor, ha létrehozza intézményrendszereit, pontosan ismerhető határokkal rendelkezik és ha a többi állam ezt elismeri. A többi államot fogalmazzuk ENSZ-nek az egyszerűség kedvéért.

A spirituális világban is hasonló a helyzet. Létre kell hozni magunkban egy belső rendet, szabályszerűséget és nem elég magunkat függetlennek deklarálni, hanem az a lényeg, hogy nyerünke befogadást Isten által? Ha ebben a térben otthonra lelünk, ez nem egy félszobás kuckó, hanem egy végtelen dimenzió, amiben nem rabok, szolgák, hanem szárnyaló lelkek leszünk.

Ezt a szárnyalást nem tűrik sokszor a racionális világ lényei. Mert ha szabadon repdesel, nem tudnak saját szabályozásukkal maguk alá gyűrni. Ezért belenyúlnak a rendszerbe. Ahol bele tudnak nyúlni, az a Te belső rended megteremtésének szabályai és annak külső elismerése. Itt ráncigálják le emberi szintre azt, hogy miként rendezd be belül önmagad. Ez hatalmas manipulációra ad lehetőséget. A másik a Te elismerésed. Kiveszik Isten kezéből a jogot, hogy Téged elismerjen. Ők lépnek Isten helyébe, eljátsszák az ENSZ szerepét, hogy Neked oklevelet, vagy emlékplakettet adjanak, melyben jelzik hovatartozásodat.

Ahelyett, hogy szabadon repkednél, egy pórázt erősítenek rád, mellyel kimérik röppályádat. Eddig és ne tovább.

A racionális világban csak egy a lényeg: tudsz-e holnap paprikáskrumplit enni, vagy sem. Erről terelik el a figyelmedet folyvást. A többi csak abrakadabra, megvezetés, körítés.

Tedd lelked állhatatossá azokkal, kik Urukat szólítják reggel, este, s az Ő Színét vágyják. Ne hagyd szemeidet, hogy túlnézzen rajtuk, az Evilági élet pompáját keresve. Ne engedelmeskedj azoknak, kiknek szívét elzártuk a Rólunk való megemlékezésről, kik saját vágyaikat kergetik, kiknek dolgai korlátokat sértenek. (Korán 18:28)

Azok Allah igaz szolgálói, akik szívüket Felé fordítják reggel, este, éjjel és nem a világi boldogulást, örömöket, hanem az Ő kegyelmét, közelségét keresik. Még ha szegények is világi javakban, egymás közti megértésük, belső harmóniájuk jóval több nyereséget, elégedettséget ad számukra, mintha a földi vonzalmakat hajszolnák.

Börtön, kórház, öregség, magány. Gondold át, mire van szükséged? Kell-e ilyen helyzetekben valaki, aki ott pampog hülyeségeket a füledbe? Vagy bevállalod a csendet és megkezded párbeszédedet Valakivel, Aki megnyugvást hoz. Ez a Valaki akkor is veled lesz, amikor a többiek eltűnnek és Te a feledés homályába veszel.