Vasárnap reggel indultunk haza Romániából, és a kánikulára való tekintettel üresen hagytuk itthon a hűtőt, nem mertünk benne hagyni szinte semmit.

Lázár Jánostól tudjuk, hogyha nyaral az ember, akkor ne vásároljon. A jogalkotók viszont nem a valóság alapján törvénykeznek, hanem laboratóriumi körülmények között. Szerencsére még idejében, Nagyváradon eszünkbe jutott, hogy venni kell enni. Kaufland, Lidl és Aldi egymás mellett, a parkolóik tele, dacára az ebédidőnek. A családok együtt voltak, csak épp' vásároltak, mert emlékeim szerint "mindig kell valami". Tőlünk, Magyaroktól - hogy egy klasszikust idézzek, elvették ezt a jogot.

A boltba betérve elsőre az tűnt fel, hogy magyarul köszöntenek és az arcomba tolják a legújabb akciós termékeket. A figyelemfelkeltő feliratok alatt a pénzváltó-automata, amely igen korrektül váltja a Forintot, legyen az készpénzben vagy bankkártyán. A következő megdöbbenés az volt, hogy dacára annak az egyre terjedő jelenségek, hogy a literes tej már csak kilenc deci, a fél kilós tejföl csak 450 gramm, a péksütemények olyan hatalmasak, mint itthon pár éve. Azután ott vannak az árak. Sok minden ugyan annyiba kerül, mint itthon, de rengeteg termék van, amelyen nagyon érződik, hogy nem 27, hanem csak 9 százalék az ÁFA. A borotva, amit használok, majdnem 1000 (!) forinttal kerül kevesebbe, mint a határ túloldalán. A cukros fánk darabja 52 forint, 130 forintért finom szeletelt kenyeret vásároltam, a Nescafé, ami itthon 1500-2000 forint körül kapható, Nagyváradon 1100 forint volt vasárnap. Hosszan sorolhatnám, hogy mennyivel olcsóbb az élelmiszer odaát. Magyarországról érkező vásárlókat mégsem láttam, mert vagy a KDNP-nek van igaza és otthon, együtt vannak a családok, vagy inkább azért nem jönnek át a határon, mert Magyarország határvidékén olyan szegények az emberek, mint a templom egerei. Pedig Magyarország működik. Már nem teljesít jobban, csak működik. Nem is működik, hanem vegetál.