Viktor megvéd, ha beledöglünk is
Magánvélemény, magándüh - a kolozsvaros.com írása.
Kétség sem fért hozzá, hogy országunk bölcs vezére, minden magyarok ura, a vagyonnyilatkozatok tiszta kezű hőse, a korrupciómentes, tiszta erkölcsű politikus élő és folyamatosan dagadó szobra lecsap a brüsszeli tragédiára, mint pulyka a friss takonyra.
Orbán Viktor azt mondta, hogy a keddi robbantások célpontja nem Belgium volt, hanem Európa. Ezért a támadás Magyarország ellen is irányult, csak éppen nem Magyarország területén történt.
Orbán Viktor, aki mást sem üvölt évek óta, mint azt, hogy Magyarország szuverén nemzetállam, hogy nekünk nincs közünk sem a más országokba özönlő menekültekhez/migránsokhoz, sem az adott országok problémáihoz, hirtelen vérbeli európai lett. Mert az érdekei éppen ezt diktálják. A célját így akarja elérni.
A cél pedig a totális diktatúra bármikori bevezethetősége. A teljes, kontroll nélkül való önkény. Ami gazdaságilag már megvalósult a tegnapi napon, amikor húsz (!) perc leforgása alatt áttolták a semmire se jó parlamenten a költségvetési pénzek feletti egyszemélyi rendelkezést. Innentől kezdve Orbán, vagy Lázár annyit és arra költ a köz pénzéből, amennyit és amire csak akar. Nincs előzetes egyeztetés, szavazás, semmi nincs. Kuss van.
Most pedig itt a lehetőség az áhított rendeleti kormányzás bevezetésére. Még talán nem is azonosítottak minden áldozatot Brüsszelben, talán még családok reménykednek abban, hogy az ő hozzátartozójuk nincs a halottak között, Orbán Viktor máris lecsap az alkalomra, tegnapról mára félázsiaiból európaivá lényegült át és utasítást adott Pintér Sándornak az egyébként már hónapokkal ezelőtt elkészített, de a kétharmad híján keresztülverni nem tudott alaptörvény-módosítás újbóli előkészítésére.
Félreértés ne essék: a Brüsszelben történt terrormerényletek egész Európa tragédiáját jelentik. Biztosan szükség van törvénymódosításokra is, hogy gyorsabban, hatékonyabban lehessen intézkedni. De egyetlen egy olyan demokratikus állam sincs – a kormány minden hazudozása ellenére sem – ahol egy ember pillanatnyi mentális állapotának lenne kiszolgáltatva egy egész ország. Nincs olyan, hogy 60 napig önkényuralom van, nincs egyszemélyi döntés, nincs egy minden és mindenki fölé helyezett, egyetlen egy uralkodó kezébe adott teljes jogkör.
Ez életveszélyes. Nincs olyan demokrácia, ahol ezt akár csak meg merné próbálni bevezetni valaki. Kivéve Orbán Viktort és kivéve Magyarországot. Igaz, ez már régen nem demokrácia, de még nem is totális diktatúra. Ebből még van kiút. Ha Orbán a kezébe kap minden eszközt, ha a parlament megszavazza ebben a formában az alaptörvény módosítását, akkor totális, teljes és élhetetlen diktatúra lehet bármelyik percben, amikor a miniszterek elnöke nem veszi be a gyógyszerét, vagy meghúzza a pálinkás butykost, miután bevette a gyógyszerét.
Nem véletlenül nem ment bele a kormánypárt az alaptörvény-módosítás olyan változatába, amiben néhány napra kapná meg a miniszterelnök a teljhatalmat, hogy a parlament akadályoztatása esetén is gyors döntéseket tudjon hozni.
Nem, Orbánnak a 60 nap és ennek a 60 napnak a meghosszabbítási lehetősége kell, neki korlátozás nélküli, teljes és megfellebbezhetetlen uralkodás kell. Ha ehhez a célhoz a brüsszeli halottakon keresztül vezet az út, akkor rajtuk keresztül kapaszkodik a miniszterek elnöke. Neki mindegy. A cél az elsődleges.
A nemrégiben bevezetett migrációs válsághelyzet, a most bevezetett kettes terrorfokozat már most is azzal jár, hogy a hatóságok figyelik „az információ továbbítására használatos eszközöket”. Ezt mindenki gondolja át abból a szempontból is, hogy a kormány nem hajlandó semmiféle tájékoztatást kiadni arról, mi indokolja a kettes fokozat bevezetését azon kívül, hogy így gond nélkül figyelhetnek meg embereket, hallgathatnak le telefonokat, figyelhetik az internetes kommunikációt.
Tudom, hogy vannak ebben az országban olyan emberek, akik lelkesen helyeslik a rendeleti kormányzás bevezetését. Hisznek Orbánnak, függetlenül attól, hogy hazudik, vagy sem. Elhiszik, hogy ő a felkent vezető, aki vigyáz rájuk, megóvja őket minden bajtól. Akkor is hisznek, ha a mindennapokban ennek az ellenkezőjét látnák, ha hajlandóak lennének kinyitni a szemüket. Bíznak benne, hogy Orbán fogja megvédeni őket a migránsoktól, a terroristáktól, a gonosz Uniótól, mindentől és mindenkitől. Az az Orbán, aki szemrebbenés nélkül fosztja ki az országot, aki évek óta háborúban áll a tulajdon polgáraival, aki minden létező módon kiszolgáltatott helyzetbe kényszeríti az embereket, intézményeket. Az önmagukért felelősséget vállalni képtelen, a jogaikért kiállni gyáva, gyenge hívek követelik, hogy döntsön mindenben a miniszterek elnöke, mindenféle kontroll, korlát és szabály háruljon el az útjából.
Orbán és a körülötte lévő, elképesztő tempóban gazdagodó slepp pedig meg is tesz mindent azért, hogy ez bekövetkezzen. Függetlenül attól, hogy Európa közös összefogással, jogállami keretek között, a demokrácia megtartásával képes lehet és hiszem, hogy képes is lesz megvédeni a polgárait és visszaszorítani a terrorizmust, Magyarország más irányba indulhat el.
A diktatúra irányába. Ez az utolsó lépés, amire szüksége van a hatalomnak. Ugyanis vékony jégen táncolnak jó ideje. Elég egy apró baleset, egy Polt Péter fejére pottyanó tégla és dől a kártyavár. A legfőbb ügyész az a nagyon vékony és törékeny szelep, ami egyensúlyban tudja tartani a magánvállalkozásként működtetett országot. Ha vele valami történik, akkor nincs tovább védelem és nincs érinthetetlenség. Akkor bármi lehet. Akkor borulhat a bili, a már köztudott történetek mellé előkerülhetnek olyan adatok, amik mindenkinél kiverik a biztosítékot. Ha egy bukik, mindenki bukik. Ha egy beszélni kezd, onnan nincs tovább megállás. Túl sok pénz és túl sok hatalom forog kockán. Kevesek túl sok pénze és túlhatalma.
Ennek megvédésére egyetlen mód van, ez a rendeleti kormányzás. Amikor minden indoklás nélkül ki lehet hirdetni a rendkívüli állapotot, be lehet tiltani szervezetek működését, át- és felül lehet írni bármilyen jogszabályt, át lehet csoportosítani erőforrásokat, korlátozni lehet a tulajdonhoz, szabad mozgáshoz, véleményalkotáshoz, vagy bármely más, demokratikus értékekhez való jogot. Akkor bármit meg lehet tenni és bármeddig meg lehet tenni.
Most ezt akarja elérni Orbán, kihasználva más országban meggyilkolt, számára idegen emberek tragédiáját. Szemrebbenés nélkül, gátlástalanul, haladéktalanul. Cinikus, hazug, aljas módon. Ha ez sikerül, megnyugodhat végre ő is, az eddigi dúlásból bőséges zsákmányt szerző haszonlesők is. Akkor őket már semmi baj nem érheti többé. Akkor valóban érinthetetlenek, sebezhetetlenek lesznek, hiszen kezükben az eszköz. Arra most nem gondolnak, hogy bármikor, bárki közülük lehet Simicska Lajos. A túlhatalom birtokosa bármikor megharagudhat valamelyikükre akár okkal, akár egy hirtelen elhatalmasodó mentális összeomlás okán. Akkor őket sem védi meg semmi. De erre most nem gondol egyikük sem. Ahogy nem gondolnak a koncnak odavetett ország lakóira, az itt élő emberek jelenére és jövőjére. Igaz, ez eddig sem volt szempont. Most sem az.
Ha a parlamenti pártok közül valaki, csak két képviselő az ellenzékből megvásárolható, akkor ennek az országnak annyi. Akkor onnantól kezdve bármikor, bárkivel, bármi megtörténhet.
Senkinek ne legyen kétsége: meg is fog történni.