A magyar történetírás még most is, évtizedekkel a Szabad Európa Rádió megszűnése és közel egy évszázada a II. világháború után sem tartalmaz a tényeknek megfelelő leírást a résztvevőkről, azokról, akiket a nemzetközi törvénykezés napjainkig is büntetni rendel.

Borsányi Julián 1941-től a Honvéd Vezérkar, a VK tagja volt. 1942-ben 6.000 zsidót adott el a Jugoszláviát megtámadott német haderőnek a bori lágerekbe, köztük Radnóti Miklóst is... 1992 tavaszán az Orbán-kormány honvédelmi minisztere tartalékos ezredessé léptette elő (Szemenyei-Kiss Tamás Kenedi János és Gavriel Bar-Shaked segítségével: A Képíró-dosszié c. tanulmányában foglalkozik Borsányi Julián százados szerepével. - Bibliotheca Nationalis Hungariae, Kézirattár.) – Erről a katonáról, a SZER „Bell” ezredeséről” jelenleg is megtévesztő, a háborús bűntetteket eltakaró leírások olvashatók a hazai könyvtárakban.

A németországi irattárak is tartalmaznak nem kevés olyan dokumentumot, melyek azt bizonyítják, hogy a II. világháború idején mindegyik, egymással ellenséges viszonyban álló fél katonái háborús bűntetteket követtek el a polgári lakossággal szemben, feltételezve róluk, hogy ténylegesen vagy morálisan támogatták a harci cselekményeket. Ilyen eseteket gyűjtött kézirat-kötetbe Szemenyei, a XX. évszázad történelmi kutatója „Werwolf” címen, melyből az alábbiakban közlök egy részletet. /K. E./

Dallgow, ahol a Werwolf tevékenykedett… (?)

Az angol-szász nyelvterületen, nem kevésbé Magyarországon is, "vérfarkasként" emlegetett lényekről számolnak be a németül hiányosan beszélő újságírók. A Werwolf mitológiai alakja nevét felvett, utóvédharcokat folytatott harcosok ugyanis nem voltak "vérfarkasok"... - A Time Magazin még a háború vége előtti hónapokban olyan cikket jelentett meg, amely szerint a németek vég nélkül majd meghosszabbítani a háborút, miután legyőzték őket.1945. A magazin január 27-i számában részletesen megszólalt az amerikai Edwin Lessner őrnagy, amelyben kijelentette, hogy az elit SS és a Hitler-Jugend arra van kiképezve, hogy megtámadják a szövetséges erőket, és emlékeztetett arra, hogy 1944-ben Joseph Goebbels azt mondta "Az ellenséget (akik a német területekre betörnek) a fanatikus nép fiai az éjszaka óráiban hátulról támadja majd meg, akik folyamatosan aggodalomban tarthatják az ellenséges katonákat és nem hagy nekik nyugalmat egyetlen pillanatra sem. A Werwolf éjszakai harcosai kihasználnak majd minden lehetséges helyzetet a siker reményében.”

Már a fegyveres ellenállás gyanúja is elég volt a katonailag megszállt Németországban ahhoz, hogy katonai bíróság elé állítsanak bárkit. A legkeresettebb ellenállók a Werwolf Organisation-hoz (Unternehmen Werwolf) tartozók voltak, s mert az idősebb, húsz év felettiek halottak vagy hadifoglyok voltak a szövetséges haderők valamelyik országában, a figyelem elsősorban a német fiúkra terelődött, a halálos ítéletet a német fiatalok, a Hitler-Jugend tagjai nem kerülhették el. 73 évvel ezelőtt. 1945. augusztus 13-án hat 16-17 éves fiatalt végeztek ki a poroszországi Dallgow-tól délnyugatra mert a vád szerint állítólag a Vérfarkas-szervezethez tartoztak.

A kivégzésük helye és a sírjuk helye, ha így nevezhetjük az illegális eltemetéseket, még ma is ismeretlen. A 73 évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatos egyéb dolgok rekonstruálhatók… Andreas Krüger a 43 éves Dallgow városában lakott történész az elmúlt évtizedekben kitartással tanulmányozta a szovjet-orosz megszálló hatóságok (Besatzungsgruppen) tevékenységét, az ott tevékenykedett „kémelhárítóknak” nevezett Smersch-egység barbarizmusát a hely történetével kapcsolatban. Manfred Kluger akkori helyi lakos évekkel ezelőtt már hallott az ott kivégzett német ifjakról. A családtagok is meg-megfordultak az egykori olimpiai faluban gyermekük, testvérük holttestét keresve. Ha megnyitjuk, tanulmányozzuk a Stasi-iratokat, a szovjet-orosz levéltári dokumentumokat és a Bundesarchiv dokumentumait a '90 -es évek közepén, borzalmas részleteket ismerhetünk meg a háborút túlélt fiatalok, főleg a Werwolf-gyanús fiúk haláláról. A szovjet megszállási övezetben (sowjetische Besatzungszone) 1945 májusától több mint 10 ezer olyan gyermekkorú fiatalt tartottak fogva, akiket a Werwolf Organisation-hoz tartozóknak tartottak a szovjet „kémelhárítók”. 1996. április 8-án a német szövetségi bíróságok ezeket a személyeket – a túlélőket - rehabilitálták.

A kivégzett és bebörtönzött ifjak ügyében Németország legfőbb ügyésze az Orosz Föderációtól, a moszkvai irattáraktól is beszerezte a Werwolf-tevénységekkel foglalkozó iratokat, ezeket azonban – azok tartalma miatt – nem hozták nyilvánosságra. Hogy hivatalosan mit tudott meg a Legfőbb Ügyészség, az iratokba történő betekintést csak a kutatóknak engedélyezték… Dietrich Pagel, Konrad Drews, Harry Prestel, Günter Steub, Günter Ziegenhagen, Horst Ritzkowski családtagjai – akiknek fiait halálra ítélték és kivégeztek a szovjet, amerikai vagy a brit megszállók bíróságai soha nem tudhatták meg az igazságot. Mindegyiküket 1945. augusztus 13-án együtt lőtték le, mintegy 12 kilométerre délnyugatra a község Olimpischdorf falától az úgynevezett „Smersch-tisztek”, az orosz-szovjet kémelhárító osztály katonái.

©Kollár Erzsébet, 2018.
Egy epizód a "Werwolf" című kéziratból.
Bibliotheca Nationalis Hungariae, Kézirattár
Budavári Palota "F" épület