Különösen, ha a szóban forgó résztvevő szerepe nem tisztázott. Wittner Mária véleménye a baloldaliakról körülbelül olyan világos és korrekt, mint szerepe az 56-os eseményekben. Egyoldalú, és véletlenül sem számon kérhető.

Hogy a baloldali emberek hazaárulók lennének, még békés időszakban is súlyos vád – bizonyítékok hiányában rágalom, melynek büntetése legalább olyan súlyos kéne legyen, mint a bűn maga.

Bárhogy is, Wittner nyíltan nevezett minden baloldalit hazaárulónak. Ez azért is nagyon furcsa dolog a maga nemében, mert ha valakinek, hát egy 56-osnak tudnia illenék, hogy ilyen vádakkal egykor könnyedén találhatta szembe magát hasonló vádakkal. Ha ez a helyzet és Wittner e kijelentése mögött valamiféle bizarr bosszú húzódik meg, akkor sajnos félő célt téveszt.

Elég lenne kicsit körbe néznie azon aktuális támogatói közt, akik ma őt ötvenhatosként tartják számon és bármiféle történelmi érdemeinek kivizsgálása nélkül kitüntetik.

Márpedig ha az illetékesek kicsit is utánajártak volna e fél országot meggyalázó „hősnek”, elkerülhetetlenül belefutottak volna Asperján György írásába. Ahol közkeletű kifejezéssel élve naturális valójában ismerhették volna meg a Wittner kevésbé ismeretes erényeit.

Ennek tükrében hősnőnk annyira lehet az az 56-os, jeles személy, akinek állítja magát, amennyire az esemény hasonlítható mondjuk Woodstockhoz.

Nem véletlen a hasonlat, hiszen 2006-ban is sokan csak a buli kedvéért mentek ki az utcára, politikai üzenetük nemigen lehetett. Ma rájuk is békés tüntetőkként emlékeznek azok akik úgy tartják, hogy a társadalmi felelősség előbbre való egy avítt és tán sosem létezett dogmatikus értékrendnél. Különösen annak tükrében fonák a helyzet, mivel az említett értékrendet olyan emberek hirdetik, akik esetében szokatlan hajlam mutatkozik az immoralitásra.

Végső soron a 80 éves politikus élvezettel hazaárulózhat, mert a kutya sem kéri számon. És ahol az igazságszolgáltatás nem lát ebben semmi szankcionálni valót, ott az igazságszolgáltatás felelőseivel is komoly gond van.