Magam tökéletesen egyetértettem vele, a többiek csak a gátlástalanásgát illetően. A tehetségét vitatták.

A liberális értelmiségnek e tévedéséért (meg azért, mert nem ismerte föl a magyar nép lélketanát, gondolkodásmódját és princípiumait) nagy árat fizetett az ország.

Orbán ugyanis maradandót alkotott!
Nem a diktatúrára gondolok, ámbár az se mindegy!

Más itt a lényeg! Léetrehozta, méghozzá elsőként az újkori Magyarország történetében a nem "idegen szívű" (német, zsidó), hanem a családjából és a hűbéreseiből álló, virtigli magyar nagyburzsoáziát.

Ezek az emberek, ő maga és a familiárisai, mosdatlan szájú és lelkületű, faragatlan, tanulatlan vadbarmok, egy zsíros paraszt mohóságával, műveletlenségével, erőszakosságával, kíméletlenségével és intolaranciájával.
De, hát ez mindig így volt.

Nem történt más, mint ami Nyugaton az eredeti tőkefelhalmozás korában. Ugyanolyan szennyes eszközökkel, mint akkor, csak Orbánék nem a gyarmatokat, hanem a saját szülőhazájukat fosztják ki, rabolják meg, az utolsó petákig.

De hát, bár sokan tudják, mégsem szellőztetik, hogyan szerezte Henry Ford az első millióját.

Ne tévedjünk!
Ami 1990 óta folyik ebben az országban – és gondolom, az egész térségben, de ez más kérdés – az nem más, mint különböző politikai pártok színeiben folyó harc a gazdasági pozíciókért, az állami vagyon eltulajdonításáért, mely harcnak Orbán csak az egyik, de a leggátlástalanabb, legerőszakosabb és legügyesebb résztvevője, aki a torta egészére vágyik.

És meg is szerezte!

Létrehozta a hazai burzsoázia magját, a Jellinekekből, a Szijj Lászlókból, a Bobrovniczkyakból és a többiekbő, rokonokból, családtagokból országos és helyi nagy haverokból, a morzsákhoz meg odaengedett néhány volt politikai ellenfelet, Kókát, s a többi

(Mészárost nem említem, neki egy fillárje sincs, csak amit Orbán nevében kezel. Ő egyszerű stróman.)

Néhány nagyra nőtt fát, Simicskát ki kellett vágni.
Tán túl sokat tud Orbáról, tán túlságosan önállósodni akart, tán mindkettő.

Még az is belefér, hogy az egyik beltag fiacskája, békésen élvezve a szülők által síbolt milliárdokat, zöld, úgynevezett ellenzéki pártocska élén, és parlamenti képviselőként szerepeljen.

(Ez a "kizöldülés" ügyes húzás, mely megkíméli a legénykét attól, hogy minden más ügyben bírálja anyucit és elvbarátait.
A "zöld" elmegy, azzal nincs bajunk magunknak sem. Legalábbis szavakban! Közben pedig kiderül, hogy sajnos "Nem Lehet Más!)

E burzsázia szennyes kezű és ábrázatú, köze nincs "polgárhoz", de pláne citoyenhez.

Nem is ez a dolga.

Hanem, megszilárdítani a hatalmat. Hiszen Csányin kívül, aki némileg önjáró, és már Orbán előtt burzsuj lett, mindannyian kezdők a terepen.

Nagy hangon, de szerintem időnként rettegve. Hogy hát mi lesz? (Pedig a vagyon egy része, für alle Fälle, már régen külföldön van.)

Pedig mi lenne? A jobbágy itt országosan 1514, illetve 1918 óta nem lázadt, legfeljebb helyi tűzcsóvák szöktek nemesei kúriák, kastélyok tetejére, tornyaira.
(Szikrának az elsőhöz is egy keresztes hadjárat sáskajárása, az utóbbihoz egy vesztes világháború és az orosz forradalom híre kellett.)

E generáció, meg talán a következő, ebben a szellemi mocsokban, fertőben, lelki toporongyban fogja leélni az életét! Tizennyolcmilliós karórákkal.

(Nem tudom, hányadik Astor egyszer, a harmincas években bement egy szálloda halljába, egy kávét ivott volna. A ruházatára tekintettel kihajították. Másnap visszament, és megvette a szállodát.
Ha igaz. Ha nem, akkor is jellemző, és jól mutatja a lényegi különbséget.)

Majd a harmadik generáció.

Már kikupálva, a genfi egyetemen azt is kitanulva, hogy szaros pelenkát nem dobunk el az út szélén.
Megtanulnak viselkedni, frakkot, szmokingot hordani (anélkül, hogy a nadrág szára a bokájuk körül tekeregne), kulturáltan csevegni, talán még jótékonykodni is.
Nem focimeccsen fognak szotyolahéjat köpködni, hanem derbin pezsgőt kortyolni. És így tovább.

S Orbán nagy műve ím beteljesül!