h i r d e t é s

70 éves az ember, aki a szobánkba engedte a földönkívülieket

Olvasási idő
13perc
Eddig olvastam

70 éves az ember, aki a szobánkba engedte a földönkívülieket

2016. december 19. - 00:03
0 komment

 

Szinte minden filmes műfajban kipróbálta magát, és volt, amelyben igazi klasszikust alkotott, de akadtak hatalmas bukásai is - írja a HVG.hu.

Forrás: Screen Rant

Szeretett kockáztatni és grandiózus látványban gondolkodni, és bár néha túllőtt a célon, zsenialitását senki sem tagadja.

30. Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull, 2008)

Tizenkilenc évvel az előző Indy-film után óriási várakozás övezte a negyedik felvonást, egy idősödő Harrison Forddal, egy ifjú titán sidekickkel (Shia LaBeouf), egy badass női gonosszal (Cate Blanchett) és egy nagy visszatérővel (Karen Allen). Spielbergnek viszont nem sikerült teljesen lebeszélni George Lucast arról, hogy belekeverje a kalandba az ufókat, így kaptunk egy hidegháborús (azt a hűtős jelenetet sosem bocsátjuk meg, Steven), szovjetfóbiás, természetfölötti katyvaszt, és mindenki megbánta, hogy elkészült a folytatás. De sebaj, hamarosan jön az Indy 5!

29. Világok harca (War of the Worlds, 2005)

Ha Spielberg legfeleslegesebb filmjeit kellene összegyűjteni (és azért ott is lenne verseny), talán ez érdemelné meg legjobban az első helyet. Nem volt nagy szüksége a világnak még egy filmre, amit Tom Cruise végigrohan, és a spielbergi földönkívüli-képet sem kellett volna ilyen semmitmondó tucatlényekkel bemocskolni. Persze, H.G. Wells sztorija adott, de még így is sikerült annyi családi- és akciófilmes klisével kitömni a forgatókönyvet, hogy egy teljesen eldobható látványmozi készülhessen belőle.

28. Örökké (Always, 1989)

Bár azt ekkorra már láttuk, hogy milyen jó dolgok tudnak kisülni abból, ha Spielbergen eluralkodik a nosztalgia, ezt a túlgondolt romantikus drámát nem hiányolnánk túlságosan az életműből. Egy ’43-as Spencer Tracy-film remake-jéről van szó, amelyben egy pilóta (Richard Dreyfuss) halálos balesete után szellemként tér vissza szeretteihez. Szinte mindenki saját paródiáját adja: Dreyfuss mellett Holly Hunter, John Goodman és az utolsó szerepében látott Audrey Hepburn sem nagyon tud mit kezdeni ezzel a szappannal, de még Spielberg örökös zeneszerzője, John Williams is olcsó sziruppal áztatta át a kottákat.

27. Bíborszín (The Color Purple, 1985)

A zsánerfenegyerek Spielberg ezzel a két és félórás történelmi eposszal vetette bele magát a komoly drámák világába, és ha mást nem is ért el vele, sikeresen kialakította magáról „a csöpögős Oscar-mágnes mozik császára” képet. A Pulitzer-díjas történeten alapuló sztori egy fiatal fekete nő megpróbáltatásait követi a huszadik század elején, de a túlzottan szentimentális körítés, az érzelmi manipuláció túltolása elrontja az élvezhetőséget – pedig Whoopi Goldberg és Oprah Winfrey tényleg nagyot játszik benne.

26. Terminál (The Terminal, 2004)

Spielberg állandó hőse a kisember, egy reptéren ragad, ahol ha túl akar élni, sürgősen meg kell értenie a miniuniverzum szabályait. Egy laza kitérő aTerminál Spielberg karrierjében, amely néha a romkomok legismertebb fordulataitól sem ódzkodik, és amit nagyon hamar el is felejtenénk, ha Tom Hanks nem tenné ki szívét-lelkét a bárgyú történet ellenére.

25. Amistad (1997)

Amikor Spielberg megint túl sokat akart markolni: az Amistadban a nagy amerikai szabadságkép eszményét szerette volna egy igaz történeten keresztül bemutatni. Hiába a fantasztikus szereplőgárda Anthony Hopkinsszal vagy Morgan Freemannel, az Amistad csak a felszínen tűnik fontos alkotásnak: ha a mélyére nézünk, ott megint csak lózungokat, közhelyeket találunk.

24. Az elveszett világ: Jurassic Park (The Lost World: Jurassic Park, 1997)

Az Indiana Jones-szérián kívül egyedül a Jurassic Parknak készített folytatást Spielberg, és bár ebből is franchise lett, a szakállas rendező végül elengedte Michael Crichton univerzumát. Igaz, már másodjára is fárasztóan önismétlő volt a sztori: ezúttal egy másik szigetről derül ki, hogy dinókísérletek folynak rajta. A káoszmatekos Dr. Ian Malcolm (Jeff Goldblum) visszatér, de teljesen új arcokat kap maga mellé: Julianne Moore, Vince Vaughn vagy Pete Postlethwaite egydimenziós karakterei már nem olyan szórakoztatóak, mint elődeik, de legalább az izgalmakban és az ikonikus képekben (T-Rex a nagyvárosban!) látszik Spielberg keze nyoma.

23. A.I. Mesterséges értelem (A.I. Artificial Intelligence, 2001)

A Stanley Kubrick szerelemprojektjeként indult film a Spielberg-életmű egyik legmegosztóbb darabja. A Pinokkió modern változataként is értelmezhető moziban egy kisfiú (Haley Joel Osment) kénytelen ráébredni, hogy android, majd egy balesetet követően kitagadja őt a családja, és hamar egy olyan világban találja magát, ahol az embereknek és az androidoknak is keményen kell küzdeni a túlélésért. Egy olyan filmtől, amelyben a legfontosabb karaktereknek olyan nevük van, mint Gigolo Joe, Hobby professzor vagy Tudor doktor, nem várná el az ember, hogy az életről, a szeretetről, a rasszizmustól vagy a jövőről okítsa a nézőit, pedig a könnyednek tűnő felszín (mégiscsak egy gyerek és egy játékmaci a két főszereplő) alatt húzódik egy könyörtelenül komoly vonal.

22. Hook (1991)

Spielberg ítélőképességét itt már teljesen elhomályosították korábbi kasszasikerei, legalábbis erről árulkodik ez a borzasztóan giccses kalandfilm a felnőtt Pán Péterről. Ekkor már egyre többekben felmerült a kérdés: vajon tényleg olyan rendező Spielberg, mint amilyennek a nyolcvanas években tűnt?

21. Kémek hídja (Bridge of Spies, 2015)

Méltatlanul felülértékelt mozi, nézése közben folyton az járhat a fejünkben, a zseniális Coen-fivérek tényleg ennyire pénzt akartak keresni ezzel a bántóan didaktikus kémsztorival? A Kémek hídja legalább ráébreszthetett mindenkit, mennyire csípi még Hollywood a “tanulsággal” szolgáló háborús történeteket. De legalább Hanks és Mark Rylance, ahol tudja, megmenti a filmet.

20. Hadak útján (War Horse, 2011)

Albert és Joey nevű lovának történetében Spielberg már megfeledkezett minden mértéktartásról, és még a néző szájába is rágja a legbanálisabb közhelyeket bajtársiasságról és háborúról. A bravúros jeleneteket leszámítva sajnos ez egy üres háborús mozi.

19. Meztelenek és bolondok (1941, 1979)

Az egyik legméltatlanabbul kezelt alkotás Spielberg-életművében, hiszen itt nyoma sincs a rendezőre jellemző pátosznak és komoly hangvételnek. Spielberg egyik patronáltját, Robert Zemeckist kérte fel a forgatókönyv megírására, aki a később majd a Forrest Gumpban is megmutatkozó humorát csillantotta meg ebben a komédiában. A történet szerint a Pearl Harbor utáni paranoia eluralkodik Hollywoodban is: a filmben ez úgy jelentkezik, hogy a katonák félőrültek, a japánok össze-vissza bénáznak, a civilek pedig még magukra robbantják egész Los Angelest. Csupasz pisztoly- és Top Secret-rajongóknak kötelező móka.

18. Tintin kalandjai (The Adventures of Tintin, 2011)

Egy kevésbé sikerült kirándulás Spielberg életművében az animációs filmek világában. A Tintinben is ott volt potenciál, hogy hatalmas kasszasiker legyen, de a megvalósítás túl lapos és zavaros lett. Nem csoda, hogy a rendező többet nem próbálkozott ebben a speciális zsánerben.

17. Sugarlandi hajtóvadászat (The Sugarland Express, 1974)

Bár a tévére készült Párbajon már túl volt, Spielberg első mozifilmje ez az egészestés üldözési jelenet, amelyben Goldie Hawn megszökteti a börtönből ifjú férjét (William Atherton), hogy egy rendőr túszul ejtése után visszaszerezzék kisgyermeküket annak nevelőszüleitől. A rendező állítólag minden forgatási napon együtt reggelizett Zsigmond Vilmossal, hogy újabbnál újabb képi megoldásokat találjanak, kikerülve a hetvenes években csúcsra érő autós filmek kliséit. Ha nem is tartozik a mesterművei közé, sok későbbi védjegyét előrevetítette – és ne feledjük, ez volt az első közös munkája az azóta is hű csatlósának számító John Williams zeneszerzővel.

16. A Nap birodalma (Empire of the Sun, 1987)

Grandiózus projektekből sosem szenvedett hiányt a rendező, de a J.G. Ballard memoárjaiból készült A Nap birodalma (amit eredetileg a mozieposz-guru David Lean rendezett volna) még az ő mércéjével is nagy ívű: egy brit fiút elszakítanak a szüleitől, és egy japán internálótáborba viszik. Nem elég tehát, hogy az emberi lélek legsötétebb bugyraiban vájkált, az egész terhet egy 13 éves fiú, a már akkor is zseni Christian Bale hátára rakta. Ez volt az a film, ami előrevetítette, hogy a népszerű zsánerfilmes képes lesz majd olyan drámai csúcsteljesítményekre, mint a Schindler listája vagy a Lincoln.

15. München (Munich, 2005)

A moralizáló, politizáló Spielberg az egyik legrosszabb Spielberg, főleg, ha egy olyan éles konfliktusra fókuszál, mint az izraeli-palesztin szembenállás. Viszont ha az 1972-es olimpiai terrorcselekmény utáni bosszúhadjáratot bemutató filmet a történelmi hűség igénye nélkül és az egyéb rárakodó vitákat kizárva nézzük, akkor egy feszült thrillert kapunk sok Budapesten felvett jelenettel megspékelve.

14. A barátságos óriás (The BFG, 2016)

Csoda, hogy 70 éves koráig nem jutott korábban eszébe Roald Dahl-művet adaptálni, de jobb később, mint soha: a Szofi és a HABÓ című könyvből készült A barátságos óriás nyugodtan csatlakozhat az E.T.-hez, mint varázslatos spielbergi családi film. A technikának köszönhetően bátran elmerülhetett az óriások által lakott Angliában, Mark Rylance pedig a digitális színészet egyik csúcsteljesítményét nyújtja a címszerepben. Bővebb kritikánk a filmről itt olvasható.

13. Indiana Jones és a végzet temploma (Indiana Jones and the Temple of Doom, 1984)

Talán Spielberg legsötétebb filmje, ami tekintve, hogy a (nácik ide vagy oda) habkönnyű Indy-sorozatról van szó, még nagyobb szó. De nem véletlen a majomagyvelő-evés, a vérivás és a brutális szívkitépős emberáldozat: Lucas és Spielberg is a válásával küszködött, amikor Jones történetének folytatásán gondolkodtak. Az első részben olyan szépen kicselezett klisékbe ezúttal teljes erővel futott bele a rendező, de a Kínától Indiáig terjedő sztori még így is teli van izgalmakkal.

12. Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (Indiana Jones and the Last Crusade, 1989)

A nagy James Bond-rajongó Spielberg mindig is úgy tekintett az Indy-szériára, mint kütyük nélküli Bond-filmekre – nem csoda, hogy megszerezte magának az egyik ikonikus 007-est, Sean Conneryt a harmadik Indiana Jones-ba, mint Indy apja. A szokásosan szuperlátványos helyszínek (Velence, Jordánia, Berlin) mellé így egy kiapadhatatlan humorforrás és egy hatásos családi szál is társul – ha hozzávesszük, hogy River Phoenix alakításában még a fiatal Indyt is láthatjuk flashbackekben, akkor kijelenthetjük, hogy a legjobban felépítettIndiana Jones-folytatásról van szó.

11. Különvélemény (Minority Report, 2002)

Amikor kiderült, hogy Philip K. Dick írásából Spielberg Tom Cruise főszereplésével készít filmet, akkor azért sokakban merültek fel erős kétségek. Szerencsére egy-két kihágástól eltekintve Spielberg mértéktartó maradt, a néhol bárgyú humor ellenére az agyas forgatókönyv még a legelszántabb Dick-fanokat is kárpótolta.

10. Lincoln (2012)

A kétezertízes évek végéhez közeledve lassan ideje lesz listázni az évtized legjobbjait – ha önálló filmként nem is kell a Lincolnnal számolni, de a legnagyobb alakítások között bérelt helye van Daniel Day-Lewisnak, aki harmadik Oscarját vehette át a legikonikusabb amerikai elnök eljátszásáért. Ha nem is a legkönnyebben fogyasztható Spielberg-film, a Lincoln A Tökéletes Stílusgyakorlat: lélegzetelállító képeivel, ügyes vágásaival, a kort pofátlanul hatásosan idéző díszleteivel és jelmezeivel és váratlan humorával simán feldobja a sivár törvényhozási folyamatokat – és akkor a számos tűpontos mellékszereplőről (Sally Field, Tommy Lee Jones, James Spader, hogy csak a legjobbakat említsük) még nem is beszéltünk.

9. Párbaj (Duel, 1971)

Azt talán Spielberg sem gondolta volna, hogy egy Playboyban megjelent novella alapján készített tévéfilm lesz karrierje egyik meghatározó pillanata. Pedig a – később 15 perccel kibővített, így moziba is került – Párbajtulajdonképpen nem más, mint A cápa egy korai változata, nagy halak helyett nagy autókkal. Az egészestés üldözési thrillerben egy középkorú férfi kereskedőn lesz úrrá a félelem, amikor egy hatalmas, fenyegető kamion elkezdi követni. Az elején szimplán ijesztő csiki-csuki hamar átmegy pszichológiai terrorba, ahol a sofőr saját magát is megkérdőjelezi, miután senki nem akar neki hinni. Spielberg legrövidebb, de egyben legelemibb erővel ható filmje.

8. Kapj el, ha tudsz (Catch Me If You Can, 2002)

Megjelenésekor talán túl sokat vártak a fiatalkorú szélhámos és az őt üldöző FBI-ügynök történetétől, pedig az egész akkor élvezhető a leginkább, ha  egy ártatlan, elnyújtott videoklipként nézzük a hatvanas évek Amerikájáról a korszakra jellemző filmek stílusában. DiCapriónak és Hanksnek is jutalomjáték volt a film, amelynek minden részletre kiterjedő kidolgozottsága még ma is imponáló. Egy szigorúbb vágó azért ráfért volna így is a filmre.

7. Schindler listája (Schindler’s List, 1993)

A film, ami akkora siker volt, hogy egy életre megbélyegezte a holokausztfilmek és Hollywood kapcsolatát. A több mint ezer zsidó életét megmentő, de a szentstátusztól azért messze lévő német üzletember, Oskar Schindler története akkora falatnak bizonyult Spielberg számára, hogy először Roman Polanskinak, Syndey Pollacknak és Martin Scorsesének is felajánlotta, de ők egyenként visszautasították a projektet – majd mikor Billy Wilder bejelentkezett a rendezői székbe, ott már kényelmesen ült Spielberg. A tökéletes alakítások (Liam Neeson és Ben Kingsley mellett az igazi kincs Ralph Fiennes könyörtelen játéka) mellett a minden korábbinál realistább képi világ teszi a Schindler listáját a rendező egyik legjobbjává – na és az se semmi, hogy egy több mint háromórás, fekete-fehér film 300 millió dollárnál is többet tudott összeszedni a jegypénztáraknál, a 7 Oscar-díj mellé.

6. E.T., a földönkívüli (E.T. the Extra-Terrestrial, 1982)

Minden idők egyik legnagyobb filmsikere, telis-tele ikonikus jelenetekkel, a kis űrlény lerészegedésétől egészen a híres biciklizéséig. Nehéz erről a moziról úgy beszélni, hogy az ember nem változik azonnal rajongó tinivé. Pont az idei sikersorozat, az E.T.-t sokszor direkt módon megidéző Stranger Thingsbizonyította be, hogy mennyire ki volt éhezve mindenki egy emberi (értsd: nem csak látványos), mégis titokzatos kisvárosi sci-fire.

5. Jurassic Park (1993)

Egyet nekik, egyet nekem – szól hollywood legnagyobb rendezőinek mottója arról, amikor be kell vállalni egy közönségbarát filmet, hogy később egy nagy szerelemprojekt létrejöhessen. Spielberg ezt az elvet totálisan felforgatta, mert 1993-ban mindkét filmje egyszerre lett kritikai és bevételi siker, persze egy alapfelosztással: a Schindler listája hozta a díjakat, a dinók meg a nézőket. John Williams bármikor dúdolásra késztető zenéje, az első pillantás, a kor csúcstechnikájával megjelenített őslények, Jeff Goldblum bőrdzsekiben, a karikatúra-mellékszereplők, velociraptorok a konyhában – kit érdekelnek a logikai bukfencek, amikor ennyi kitörölhetetlen élmény fűződik egy bevallottan popcorn-mozihoz?

4. Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan, 1998)

A film, amelyről már magyarországi bemutatója előtt szinte mindent tudtunk. Legalábbis azt biztosan, hogy ez lesz minden idők egyik legjobb háborús filmje - már ami a látványt illeti. Ha csak a filmek első félóráját kellene értékelnünk, akkor biztosan a Ryan közlegény lenne az első a listán, de azárt a vérfagyasztó partraszállás-jelenet után még bőven van fordulat a filmben. A közlegényért indított csapat történetét még a néha felülkerekedő hollywoodi máz sem rontja el.

3. Az elveszett frigyláda fosztogatói (Raiders of the Lost Ark, 1981)

Miután először kóstolta meg a bukás ízét az 1941 című komédia után, Spielberg a barátjától kért segítséget: George Lucas korábbi forgatókönyvéből, a 30-as, 40-es évek matinéfilmjeiből merítő Indiana Smith kalandjai című sztoriból instant klasszikust varázsolt a rendező. Bár eleinte még Tom Selleck neve is felmerült főszereplőként, a régészprofesszor-kalandor Indiana Jones karaktere rövid időn belül másodszor adott életre szóló szerepet Harrison Fordnak – és még csak ezután jött a Szárnyas fejvadász. A tökéletesre csiszolt melodrámát és a színtiszta kalandot a filmtörténetből kitörölhetetlen egysorosok és látványos akciójelenetek támogatják – ezért vált az Indiana Jones-széria az egyik leginkább újra- és újranézésre késztető franchise-zá.

2. A cápa (Jaws, 1975)

A film, ami legalább olyan hatással volt Hollywoodra, mint az első hangosfilm. A nyári blockbusterek őse, a zsánerfilmek netovábbja több mint negyven évvel a premier után sem vesztett semmit az erejéből: még mindig félelmetes az alig-alig mutatott cápa, ami rettegésben tartja a kis sziget közösségét a strandszezon kellős közepén. A tökéletesen adagolt hitchcocki feszültség, a felejthetetlen beállítások, a hibátlan színészgárda (Roy Scheider, Richard Dreyfuss és Robert Shaw is karriercsúcs alakításokban) minden, a forgatáson felmerült problémát (a mechanikus cápa működtetése egy rémálom volt Spielberg számára) feledtetni tudott, megalkotott egy tucatnyi filmes trendet, és ezzel bebiztosította a helyét a mozitörténet legnagyobb mesterművei között.

1. Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of the Third Kind, 1977)

Nem hiába mesélte később Zsigmond Vilmos, hogy a film producerei óriási nyomást helyeztek Spielbergre, miután kiderült, hogy a tervezettnél  sokkal tovább tart és drágább lesz a nagyszabású sci-fi forgatása. Zsigmondtól meg akartak szabadulni, egy olcsóbban dolgozó operatőr kedvéért, pedig ma már tudjuk, a magyar operatőr a filmtörténelem legszebben világított beállításait vette fel. A Harmadik típusú találkozások még mai szemmel nézve is hátborzongató, és végső soron ugyanazt a kérdést feszegeti, mint például az idei év legkülönlegesebb sci-fije, az Érkezés: mihez kezd az emberiség, ha kiderül, nincs egyedül az univerzumban?

Szerzők: Bicsérdi Ádám / Bodnár Zsolt / hvg.hu


 
h i r d e t é s
h i r d e t é s
;