Amit írásában elővezetett, azzal nehéz vitatkozni. Persze mindig lesznek olyanok, akik a tényekkel vívva szélmalomharcot próbálják bizonygatni, hogy a fekete az fehér, míg el nem gázolják őket egy úttesten, de mindezzel legfeljebb Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című művének egyik abszurd tételét igazolják.

Mi inkább a Juszt által is idézett levelet vennénk górcső alá. A formai követelményeket tekintve vannak fenntartásaink, hogy egy nemzetközi politikai közösséggel valóban a kisiskolás mentegetőzés lenne a legszerencsésebb. Bárhogy is a levél hitele – ahogy arra Juszt is rávilágít – legfeljebb papírra vetői ismeretében lehet kétséges.

„Nem vagyunk tökéletesek, nem minden kísérletünk járt sikerrel, de rugalmasak vagyunk és készen állunk arra, hogy tartalmas párbeszédet kezdjünk országunk és Európa jövőjéről. Ezért döntött úgy Orbán Viktor miniszterelnök, hogy holnap csatlakozik hozzánk, hogy megvitassuk a számunkra fontos kérdéseket. Mindig úgy véltük, hogy a konfliktusok kezelésének sokkal jobb módszere a tárgyalás, mint az egyoldalú nyilatkozattétel, a kettős mérce alkalmazása, az alaptalan híresztelések terjesztése vagy az ellenzéki bírálatok kritikátlan elfogadása... Követünk el hibákat, nem vagyunk tökéletesek és készen állunk a kijavításukra. Ezért további nyílt és egyenes tárgyalásokra van szükség.”

Megindító levél valóban. Különösen az ismert frázis tükrében, miszerint a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Számunkra azonban felvet néhány kérdést. A kormányunk – és annak delegációja – rugalmas lenne? Eltekintve persze a törvényeinktől, melyek bár „gránit szilárdságúak”, feltűnően gyakran váltanak halmazállapotot. Akárcsak a közpénzeket, ezeket is szublimáció egyedi folyamata jellemzi. Szilárdból gáz halmazállapotba váltanak.

Míg ellenben a tartalmas párbeszédre való hajlama a kormánynak annak tükrében, hogy a népnek konkrétan tízezres tömeggel kell elfoglalnia a Kossuth teret, hogy egyáltalán a kormány meghallja szavukat, nem tűnik komolyan vehetőnek. Arról nem is beszélve, hogy az üzenet meghallani fülére tapasztott kézzel igyekszik a Fidesz. Ez igazán „meggyőző”.

Az ellenzéki bírálatok kritikátlan elfogadása nem úgy hangzik mintha Pinokkió kérne hazugságvizsgálatot az őt számon kérő jó tündérre?

A konfliktusokról szólva a tárgyalást hozta fel a levél írója, mint szorgalmazott megoldást az egyoldalú kinyilatkoztatással szemben. Közvetlenül egy mondattal azt követően, hogy Orbán Viktor részvételét említette ebben a folyamatban. Azt az Orbán Viktort, aki azóta nem mer nyílt vitára lépni, hogy egy bizonyos gonosz „szoci” feltörölte vele a stúdiót.

„Követünk el hibákat”, ismeri el a szerző, „nem vagyunk tökéletesek, és készen állunk kijavításukra”. Nos, ezzel mélyen egyetértve csak annyi kérdés merül fel bennünk, hogy ha ez valóban így van, ugyan mi egyébre lesz kapacitása a továbbiakban a kormánynak? Helyrehozni az egészségügyet, az oktatást, az igazságügyet, visszatenni az államkincstárba több mint tízmilliárd forintot. A kormány igyekezetével ez a következő fél millió évet emésztené fel 24 órás műszakban és lássuk be, ennyi ideje nemhogy a Néppártnak, a Fidesznek sincs.