Egészen elképesztő ütemben restaurálja a rendszerváltás előtti állami berendezkedést a harmadik kétharmadát taposó Fidesz. A sajtótól a sportegyesületeken át az állami vállalatokig szinte mindenütt visszaköszönnek az állampárti reflexek, a középvezetők pedig már szinte önként beszántják megmaradt kicsiny mozgásterüket. Jó példa erre néhány állami vállalat  minap közzétett közleménye, melyekben egy viszonylag egyszerű kérdésre válaszoltak olyan központi direktívával, melynek lényege egy szóban foglalható össze: Soros.

A Szegedi kattintós írása

A Magyar Posta és a Volánbusz is teljesen hülyét csinált magából, mert a párt ezt elvárta tőlük. A két cég sajtóosztálya ugyanis arra a kérdésre, mely szerint tervezik-e rabszolgatörvény bevezetése következtében a rendelkezésükre álló 400 órás túlóra keretet kihasználni, heveny sorosozással válaszolt.

 „Magyarországon mindenkire ugyanazok a törvények vonatkoznak, emellett az állami cégekre speciális szabályok is érvényesek. Társaságunk nem kíván részt venni Soros európai parlamenti választási politikai kampányában.”

 – írta például szellemesnek aligha nevezhető válaszközleményében a Posta.

Azért az aligha tagadható, hogy fortélyos félelem igazgatja azokat az állami nagyvállalatokat, amelyek ilyen szorult helyzetben lényegében a propagandaminisztériumtól kérnek eligazítást. Ilyen típusú „agyhalál” eddig ugyanis csak a Fidesz különböző szóvivőire, képviselőire, államtitkáraira, és minisztereire volt jellemző. Sőt, a Soros-bicikli túltolását már a Fidesz nagy építményén belül is sokan aggályosnak tartják, így a migránsozós propaganda átvétele az állami cégeknél arra a megállapításra csábít bennünket, hogy az állam és a párt már alig különböztethető meg.

Pedig épp ez lett volna a lassan 30 éve beköszöntött rendszerváltás egyik nagy eredménye. A munkahelyeken akkortól volt tilos politikai pártokat működtetni, vagy agitálni különböző ideológiák mellett. Az még talán belefér egy demokratikus jogállam keretei közé, hogy a nagy (és persze kicsi) állami cégek élére saját kádereit ülteti a kormány, ám az semmiképpen sem lehet természetes, hogy Rogán Antal propagandaminisztériumában fogalmazzák meg ezek sajtóközleményeit. Persze, mit várunk egy olyan hatalomtól, amely a közszolgálati média munkatársaiból kormányzati kifutófiúkat és kifutólányokat kreál?

Akkor sincs ez rendben, még ha arcrezdülés (és GHV vizsgálat) nélkül egyesítették is a magánkézben lévő kormányhoz közeli sajtótermékeket, és létrehoztak egy világon egyedülálló médiakolhozt, amely egyetlen küldetése, hogy a kormányzópártot szolgálja. Épp a túlóratörvény erőszakkal való átverése mutatta meg a közszféra dolgozói esetében az érdekérvényesítés totális leépülését. A cégek már nem a dolgozóik érdekeit tartják elsődlegesnek, hanem a kormányét, amelytől a kinevezésüket és zsíros fizetésüket kapják. Ők már tényleg úgy gondolkodnak, mint a szocialista nagyvállalatok élére ültetett káderek: Hűség a párthoz, és, ha még marad idő és energia rá, hűség a néphez.

Nem csoda, ha a rendszerváltás után született nemzedékek eléggé idegenül mozognak a NER útvesztőiben. Tőlük nem az igazodást várták el eddig, megszokták, hogy az iskolájukban vagy a munkahelyükön nyíltan vállalhatták a véleményüket, ám most, mintha rájuk csukódna az államszocializmus nagy kapuja. Nem véletlen, hogy sokan a továbbállás gondolatával foglalkoznak, hiszen idehaza az államszocializmusnak egy olyan hibrid restaurációja zajlik, amit ők sem megérteni, sem elfogadni nem szeretnének.

Úgy tűnik, hogy Orbán Viktor rendszere épp azokat ejtette foglyul, akik képviseletét vállalták fel a '80-as évek végén, amikor Fiatal Demokraták Szövetsége néven azt a pártot hozták létre, amely ma már nem fiatal, nem demokrata és nem szövetségese a polgárok többségének. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amíg fiatal vagy, még el tudod harapni a láncaidat, amikor pedig megöregszel, a bilincseidet úgy adományozod a fiataloknak, mintha az megtiszteltetés lenne.”

szeka.blog.hu