A Fidesznél a pénz nem számít, a hatalom megtartása viszont annál inkább
Sok fideszes módszert ismertünk meg eddig a különböző választási kampányokban, ám a mostani önkormányzati voksolás előtt a kormánypárt a legrosszabb pártállami időket idéző eszközöktől sem riad vissza. Nehéz eldönteni, ez annak köszönhető-e, hogy erősen tartanak a választás végkimenetelétől, esetleg olyan önbizalommal rendelkeznek már, hogy szinte bármit megengedhetőnek tartanak, hiszen az ellenzéket alkalmatlannak tartják a visszavágásra. Az is elképzelhető, hogy e kettő kombinációjából áll össze az igazság.
Krumpliosztás Budapesten - Forrás: azonnali.hu
Olyan pártállami reflexek működtetik a Fidesz hatalmi gépezetét, melyek az elmúlt 10 év távlatából már nem is olyan megdöbbentő jelenség. Ha a kis településektől a nagyvárosokon át a fővárosig átnézzük a kampánystratégiákat, egyértelmű lesz számunkra, hogy a Fidesz számára egy ilyen megmérettetés jó alkalom arra, hogy demonstrálja a politikai és gazdasági fölényét minden ellenfelével szemben.
Szegeden például egy függetlenként induló, valójában az állampárt által pénzelt jelölt olyan szinten plakátozta tele a várost, hogy nehéz elképzelni, hová férnének még el a közös ellenzéki jelöltek politikai hirdetései. A „pénz nem számít!” szellemisége árad minden központi hirdetésből, melyekből jut bőven a kormánypárti újságokba, rádiókba, tévékbe, no és az utcákat letaroló hirdetési felületekre is.
Vagyis, amennyiben elveszítenének Magyarország három legnépesebb városából kettőt, azt a Fidesz vezérkar megmagyarázni, a kormánypárti választók pedig megérteni nem tudnák.
A Fidesz azonban nem csak azt akarja demonstrálni minden ellenfele számára, hogy kiapadhatatlannak tűnő anyagi forrásai vannak, hanem azt is, hogy épkézláb jelöltekkel csak ő tud szolgálni ezen a választáson. Az ellenfelekre vagy azt sütik rá, hogy alkalmatlanok a vezetésre, vagy, arrogánsak, esetleg kiégtek, elfáradtak. Az ő jelöltjeik bezzeg élnek és virulnak, és amennyiben pozícióba emelik őket a választók, annyi pénzt visznek a teleülésükre, amennyiből rengeteg hidat, stadiont, fürdőt és szökőkutat tudnak majd építeni. Ja, és migránst nem engednek a környékre!
A lehetőségét is szeretnék kizárni tehát, hogy az ellenzék megérezzen valamit a siker ízéből, melyből igen kevés jutott neki az utóbbi választásokon. Valószínűleg igazuk van azoknak az elemzőknek, akik a Fidesz belső viszonyait azokból a jelekből vélik kiolvasni, melyek a párt választási stratégiájából következtethetők ki. Vagyis, ha nagyon rászállnak valakire (mint például Karácsony Gergelyre, Botka Lászlóra vagy Márki-Zay Péterre), akkor ott élet vagy halál kérdése számukra a siker.
Ez nem feltétlenül azt mutatja, hogy mely városok megnyerése, illetve megtartása létfontosságú számukra, hanem, hogy milyen szintig kell mindenképpen demonstrálniuk a fölényüket. Vagyis, amennyiben elveszítenének Magyarország három legnépesebb városából kettőt, azt a Fidesz vezérkar megmagyarázni, a kormánypárti választók pedig megérteni nem tudnák.
Ennél veszélyesebb helyzet pedig nem igazán állhat elő egy olyan párt esetében, amely a hatalom gyakorlását isteni adománynak tartja, melyet földi halandók nem vehetnek el tőle. A durva kampány, az ellenfél lenézése, a leegyszerűsített, szinte elemi iskolás szintre süllyesztett propaganda, mind azt a célt szolgálják, hogy ott is győzzenek, illetve tartsák meg állásaikat, ahol papíron az ellenzék áll jobban. Bármilyen furcsa is kimondani, de a Fidesz az életéért küzd a mostani kampányban, hiszen, ha csak egy kicsit is megroppan a legyőzhetetlenségükbe vetett hit, akkor igen gyorsan a lejtő alján találhatják magukat. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Egy dombot nehéz rohammal elfoglalni, de sokkal nehezebb megtartani lóháton ücsörögve, ellenséges golyózáporban.”
