Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a keddi kormányinfón több ügyet is összekötött a pedagógusbér-emelésekkel.

1. Egyrészt célzott arra, hogy a tanárok béremelése attól is függ, hogy az Európai Bizottságtól megkapjuk-e a vitatott támogatásokat. Bár a kormány szeret úgy tenni, mintha csak abból lehetne emelni a tanárok fizetését, ez nem igaz.
2. Másrészt arról is beszélt, hogy a(z egyébként hitelből megvenni kívánt) Vodafone nyereségéből majd akár a pedagógusok béremelésére is lehet költeni. (De már magából a felvásárlási összegből rendezhetné az állam a béremelést.)

Gulyás a 24.hu kérdésére magyarázta el, hogy a kormány hogyan látja a Vodafone-ügyletet és a pedagógusbér-emelést:

telekomóriás-felvásárlás = üzlet; oktatásra többet fordítani = költség.

Ez az elszólás azért is érdekes, mert korábban mintha nem ez lett volna a kormány hivatalos álláspontja:

• Hoffmann Rózsa (2012): A közoktatás célja, hogy a nemzeti középosztály megerősítésével olyan országot építsünk, amelyben jó élni.
• Balog Zoltán (2014): Pedagógusok, tanítók és tanárok nélkül nincs jövője Magyarországnak, a magyar nemzetnek.
• Orbán Viktor (2017): Oláh György Nobel- és Széchenyi-nagydíjas kémikus szerint „a jövőbe be kell fektetni, és a legjobb befektetés, amelyet egy ország tesz, az a fiatalok nevelése”. Ezek a szavak egy testamentum súlyával nehezednek ránk.
• Balog Zoltán (2018): Az oktatás színvonalának támogatása versenyképességi kérdés, ugyanis az oktatás és a kultúra Európa legfontosabb erőforrása.
• Palkovics László (2022): 12 éve dolgozunk azon, hogy a magyar fiatalok valóban a jövő nyertesei legyenek, és ebben a biztonságos, jól élhető, szerethető országban tervezzék azt a bizonyos jövőt. Ez az oka annak, hogy korábban soha nem látott összeget fordítanak a hazai felsőoktatásra.
• Rétvári Bence (2022): A legjobb befektetés a jövőbe az oktatás, a díjazottak pedig sokat tesznek azért, hogy a következő generáció Magyarországot még eredményesebbé tegye.
• Nagy István (2022): A kiművelt emberfők képzése a legfontosabb befektetés a jövőbe.
  

Szakmai konszenzus van arról, hogy az oktatás meglehetősen jó befektetés. Korábbi tanulmányok ezt támasztják alá a közoktatásról, a felsőoktatással kapcsolatban pedig 2009-ben az OECD úgy számolt, hogy itthon egy diploma megszerzése az államnak kb. 25 ezer dollár kiadást jelent, míg adók és járulékok formájában sok éves összevetésben 275 ezer dollár bevételt hoz, vagyis tizenegyszeresen megtérül. (Feltéve persze, hogy a diplomások nem költöznek inkább külföldre.)

Ehhez képest drasztikusan csökken a tanárok keresetének vásárlóereje, miután az elmúlt hét évben a kormány befagyasztotta és a 2014-es minimálbérhez igazította a pedagógusbéreket. Tavaly rekordot döntött a betöltetlen tanári állások száma, volt olyan beszámoló is, ami szerint 160 ezer forint volt egy tanár alapfizetése az ország egyik legjobb gimnáziumában.

A tanárok most a magyar diplomás-átlagbér 60 százalékát kapják, vagyis szinte feleannyit, mint más hasonló végzettségű emberek. Fideszes politikusok rendre elismerik, hogy jogosak a követelések, de nem volt konkrét ígéretük a béremelésre, az oktatásügyért újabban felelős Pintér Sándor belügyminiszter a parlamenti meghallgatásán azt mondta: „Nem ígérek semmit, és azt betartom.” Ugyanakkor törvényjavaslatot nyújtottak be a tanársztrájk korlátozásáról, amit februárban rendeletbe foglaltak.

Ez indította el a tanárok polgári engedetlenségi mozgalmát. A pedagógusoknak egyébként nemcsak az alacsony bér fáj, hanem a szakmai autonómiától való teljes megfosztottság is.

A Portfolio júniusban arról írt, hogy a kormány oktatási kiadásainak GDP-hez mért aránya az 1995 és 2019 közötti időszakban átlagosan 5,3 százalék volt, de 2019-re lement 4,7-re, ami az EU-s átlagnak felel meg. (444.hu)