Mily meglepő, ezek véletlenül sem elismerő gondolatok. Azon túlmenően, hogy egy egész szakma elkötelezett híveinek arcáról nincs már mi leégjen, amikor sötét lelkű hősünk véleményt nyilvánít, a magát kormánynak nevező képződmény arra sem veszi a fáradságot, hogy propagandistájukat ne tolják leleplező reflektorfénybe.

Nem vagyunk meggyőzve arról, hogy milyen szerepe lehet a magyar irodalom történetben egy olyan embernek, aki Wass Alberthez képest jócskán vállalhatatlan. Kivéve természetesen, ha elrettentő példáról van szó.

E szokatlanul széles körben elterjedt nézet, a jelek szerint nem egyezik Nemzeti Könyvtár létrehozója, Kerényi Imre véleményével, aki nyíltan vállalja ezt a kockázatot. Terve szerint a Nemzeti Könyvtár illőbb társaságra – és műveiket kezelő személyzetre – érdemes szerzőinek, sorába emeli Bayert.

Elrugaszkodottabb feltételezésünk szerint ez a lépés egy ravasz, megújuló energiaforrás kifejlesztésére tett kísérlet is lehet. Az olyan kiváló szerzők, mint amilyen Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza vagy Kosztolányi Dezső, valószínűleg úgy forognak a sírjukban e munkásságukkal összeegyeztethetetlen kreatúra közösségét megérezve, hogy elég lenne elektródákat vezetni koporsóikra és a következő évezredig megoldódna minden energetikai probléma e kicsiny planétán.

„A Nemzeti Könyvtár ékes kiállítású reprezentáció, a magyar irodalom tengeréből azon műveket gyűjti egybe, melynek olvasása, illetve újraolvasása gyönyörködtet, tanít és erősíti a nemzeti érzést.”

A kormányzati oldal leírása tiszta és világos. Épp ezért nem tudjuk eldönteni, mennyiben erősíti a nemzeti érzést egy a fél országot rendszeresen vérig sértő, rágalmazó alak.