Pesten voltam vásárolni, óriási sorok a kasszáknál.

Rajtam fekete, hosszú ruha (ennek a későbbiekben jelentősége lesz).

A hátam mögött konszolidált, középfiatal házaspár. Nézik a hátamat, türelmetlenkednek. Én is nézem az előttem állók hátát. Várunk.

A hátam mögött álló nő azt mondja a férjének:

- Látod, már itt vannak!

- Hát látom. Eszem megáll, van pofájuk...

- És látod, felvásárolják a magyar árut! 

- Látom, látom... Nem hiszem, hogy nem lehet tenni valamit!

- Szörnyű... Még ide is beengedik őket. Szólni kéne a biztonsági őrnek.

- Igazad van, szóljunk. Megvársz?

- Persze, csak siess, nem akarok itt maradni egyedül.

- Te addig figyeld, nem lop-e el valamit. Ezek ilyenek.

- Látod, a kosara is tele van tejjel meg túrórudival...

Itt fogtam gyanút. Hogy rólam beszélnek. Megfordultam, csak úgy a magam szolid termetével.

- Valami probléma?

- Maga beszél magyarul?!

No comment.

Kendő nem volt rajtam.

Török Mónika