Az első hullámban Magyarország jól védekezett, így a vírus megsemmisítő vereséget szenvedett el. Ebben szerepe volt annak, hogy viszonylag későn érkezett meg hozzánk a járvány, de annak is, hogy amikor ideért, a kormány nem tétovázott. A kabinet világosan látta, hogy hazánknak az az egyetlen esélye a vírus elleni harcban, ha lezárja az országot. A járványügy sem volt felkészülve a széleskörű kontaktkutatásokra, karanténokra, illetve a védekező eszközökből (maszk, fertőtlenítő) is hiány volt, tehát a legjobb megoldásnak a lezárás mutatkozott. Az első hullámot alacsony fertőzésszámmal és halálesettel zártuk, amit akkor mindenki elismert.

Az első kérdéses intézkedés tavaly nyáron érkezett. Az országok színezésénél ugyanis már elkövettünk egy-két hibát, ami a második hullám berobbanásához vezetett. A második hullám eleje, a szeptember-októberi időszak volt az első komoly figyelmeztető jel, hogy valami elromlott a magyar járványkezelésben, hiszen megkésve, csak novemberben érkeztek a járvány visszaszorítását célzó szigorítások. A második hullámban tehát már inkább a gyengébben teljesítő országok között voltunk.

A vírus elleni harcban mégis a harmadik hullám elején, a brit mutánssal szemben szenvedtünk el nagy vereséget. A megkésett intézkedések miatt Magyarországon akkora járványhullám alakult ki, amire a világ kevés országában volt példa. Ennek eredményeképpen a népességarányos halálozási listák élére kerültünk, a kórházak túlterhelődtek, és sokan elkezdtek szigorúbb korlátozásokat követni, mint amiket a kormány előírt – hogy ne fertőződjenek meg. Ez volt az első pillanata a járványnak, amikor már nemcsak azok húzták be jobban a féket, akik egyébként is végig nagyon óvatosak voltak, hanem a vírusrealisták egy része is így tett.

A járvány még ma sem csengett le, sok az aktív fertőzött, leterhelt az egészségügyi rendszer, így a szakértők döntő többsége úgy vélte, hogy az iskolanyitással megszakadhat a kedvező járványtrend, vagyis a vírus visszaszorulása. A kormány ennek ellenére kinyitotta az óvodákat és az általános iskolák alsó tagozatát (visszatáncolt azonban a felső tagozat és a középiskolák nyitásától). Nem beszélve arról, hogy a nyitás központi tesztelés nélkül történt, vagyis az aktív fertőzöttek becsült számából következtetve most vélhetően 100 emberből legalább 1-2 fő koronavírusos egy iskolában úgy, hogy nem tud erről. Járványügyi szempontból nyilván nem indokolható a nyitás, de a kabinet a gazdasági érveket is figyelembe veszi. Az újranyitással azonban megnő a kontaktusok száma, sok gyerek viheti majd haza a betegséget, és tízezrekkel többen betegedhetnek meg ahhoz képest, mintha fenntartanák még a zárást néhány hétig.

Teljesen világos, hogy a vírus elleni harcot úgy lehet megnyerni, ha (1.) korlátozzák az emberek mozgását, amíg gyorsan terjed a betegség és (2.) ha az oltások révén folyamatosan és gyorsan emelkedik a védettek száma, közelítve a nyájimmunitáshoz. Magyarország azonban úgy nyitotta ki az iskolákat, hogy a betegség még erősen terjed, miközben a nyájimmunitástól nagyon messze vagyunk, a 30%-os jelenlegi oltottsági ráta például nem is számít, sokkal inkább a három héttel ezelőtti a releváns (20%) a védettség kialakulásának időhorizontja miatt. Vagyis az iskolák nyitása eléggé korainak mondható.

És ezért egyre több polgár számára válik egyre egyértelműbbé, hogy nem követhetik vakon a kormány döntéseit. Ennek a megnyilvánulása az, hogy számos szülő nem engedi iskolába a gyerekét a nyitás ellenére sem, mert nem akarja, hogy megfertőződjön a család. Vagyis: a gyerekek most nem azért nem mennek iskolába, mert betegek lennének, hanem azért, hogy az iskolában ne betegedjenek meg; miközben a digitális oktatás időszaka véget ért.

A szülők érvelése egyértelmű: a vírus gyorsan terjed, a pedagógusok többségének a védettsége nem alakult még ki, a gyerekeket nem lehet oltani, miközben a brit variáns rájuk is veszélyes lehet, a kormány nem tesztelte le sem a tanárokat, sem a diákokat a nyitás előtt, a szülők pedig még vagy az oltásukra várnak vagy a védettségük kialakulására, miközben az iskola a nagyobb gócpontok közé tartozik a brit mutáns felbukkanása óta.

Az iskolanyitás napja tehát sok mindent megváltoztatott. Magyarországon nem voltak jellemzőek és elterjedtek azok a csoportok, amelyek megtagadták volna bármilyen okból is a járványügyi intézkedéseket. Noha a vírustagadók kis csoportja létezett, minitüntetéseket is szerveztek, nem tudtak akkorává válni, hogy az megakadályozza a kormány intézkedéseinek betartatását vagy kétségbe vonja azok hitelességét. Most azonban nem a vírustagadók kis csoportjával került szembe a kabinet, hanem a társadalom széles rétegével. A tájékozott, a járványhelyzetet követő vírusrealisták táborával, akik eddig a szabályoknak megfelelően éltek, de most tömegesen kérdőjelezték meg az iskolanyitás időszerűségét a jelenlegi vírushelyzetben, ezért sokan nem vitték iskolába a gyermekeiket. A kormány megosztó döntése pedig nemcsak az iskolanyitásnál okozhat galibát, de feszíti majd a társadalmat és bizonytalanságot okoz a gazdaság újranyitásának időszakában is. (Portfolio)