Nemrégiben 15 közgazdász foglalta össze egy levélben fenntartásait az eddig napvilágot látott gazdaságélénkítő tervekkel kapcsolatban. Szeretném ezt egy kicsit továbbgondolni, kiegészíteni és exponálni a csomagban rejlő esetleges káros hatásokat is.

Nyilván vannak ilyenkor bevált rutin-panelek a kormány gazdaságvédelmi intézkedései között, amelyek éppen ezért jók, szükségszerűek – de filléres tételek (kata-ügyek, moratóriumok,  foghíjas bérkiegészítések, stb).

A kormány saját fabrikációi – például a németektől átvett részmunkaidős munkabér-kiegészítés magyarosított változata már nem nyilvánvalóan hasznos. Sajnos a nagyobb falatok – a cégeknek adandó hitelben és kötvényvásárlásban rejlő buktatók – hosszabb távon, akár nagyobb gazdasági kárt is okozhatnak, mint maga a vírus.

Valahogy a 15 aláíró nem akarta észrevenni, hogy nemcsak a gazdasági csomag nagysága  elégtelen.

Szomorú, súlyos következményekkel járna ugyanis az országra nézve, ha a  jelenlegi struktúrák, életképtelen cégek, NER-pénzmosók elvinnék a következő öt év forrásait – ahogyan azt már láthattuk számos esetben az eddigi növekedési hitel és kötvényvásárlás során.

Teljes leltár kell, modernizációs és hatékonyság-növelő feltételek, életképtelen, kamu pénzmosók veszni hagyása, stb.

Pontosan tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben – jóindulattal is – átlagosan legalább 30 százalékos  felárral valósultak meg (nemzetközi becslések) az EU pénzekből az itthoni beruházások. A kivitelezések minősége még további 20 százalékos értékcsökkenést jelent. Szörnyű veszteség volna, ha ezen vállalatok, beruházások kamu mérlegére és tőkéjére alapoznánk a  támogatásokat, hiteleket, hiszen ezek egy jelentős része nem is termelt soha – nem is fog, azaz másodjára is csak nyomnák a pénzt magánzsebbe.

A hazai pénzek eddigi felhasználása során is sok ilyen visszaélés történt már. A növekedési hitel első hullámát sokan csak azért vették fel kedvező kamatra, hogy jobban jövedelmező állami papírt vegyenek belőle. Az MNB kötvényvásárlási programja során is szinte ügynökök járták az országot, hogy kire lehetne még rásózni néhány milliárd forintnyi kötvényvásárlást, hagy fogyjon jobban. Volt olyan milliárdos tőkéjűnek beállított cég, amelynek tulajdonosa bujkált a kötvényesek elől, nehogy kiderüljön, hogy valójában egy fillért sem ér a cége.

Említhetnénk akár a közelmúlt Kisfaludy programját is, amelynek keretében elsősorban számos, soha meg nem térülő turisztikai támogatást, szálláshely-bővülést finanszíroznak a már jól ismert  NER haveroknak és az elit családtagjainak. Ez nem folytatódhat, nem ismétlődhet meg, a friss pénzt más, produktívabb beruházásokra kell fordítani.

 Nem jár általában – bázisalapon – például a turizmusnak a tavalyi év  bevétele – hiába van tele NER lovagokkal. Annyi járhat csak, hogy életben maradjanak és aki mégis többet kap, annak az ügyét – számonkérést követelve – első menetben, azonnal ki kell vinni a nyilvánosság elé.

Amíg nincs turista, addig a támogatás is csak annyi lehet, amennyi a takarékon tartáshoz éppen elégséges. Fejlesztésekben meg most teljes stop kell, hiszen az is lehet, hogy évekig nem lesznek turisták. Nem tudjuk, mi vár ránk!

Fontos ezt hangsúlyozni, mert érdekes módon, a turizmus megsegítésére máris többet (600 milliárd forintot) jelölt ki villámgyorsan a kormány, mint amennyi a szálláshelyek és a hozzájuk kapcsolódó vendéglátó egységek tavalyi össz-árbevétele volt. Hát ennyi még véletlenül sem jár nekik.

Ugyancsak nagy óvatossággal kell kezelni a nagy sportrendezvények kérdését és a hozzájuk kapcsolódó beruházásokat. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy lesznek ilyenek. Ott állnak majd üresen, minden funkció nélkül – mint a nem túl szépséges Puskás Stadion, amely egyelőre arra jó, hogy besegítsen az utcai megvilágításba. Szomorú, de azt kell mondani, hogy örülhetünk a foci EB elmaradásának, mert így van remény 15-18 milliárd  forint megspórolására. A kormány ugyanis csak a mobil, később lebontandó a szurkolói zónára, a három mérkőzésre  18 milliárd forintot hagyott jóvá. Az egész EB itthoni bulija – mindent beszámítva – mintegy 10 milliárd forint veszteséget hozott volna, akkor is, ha a francia szurkolók a meccs alatt libamájat majszoltak volna. Már csak azt kell figyelni és ellenőrizni, hogy a kormány a szurkolói zóna pénzét visszakérje és jó dolgokra fordítsa.

Ugyanígy nem jár a fesztiválozóknak, zenészeknek sem több pénz, mint amennyit az  átlagembereknek a megélhetésükhöz más területen adnak. Nem lehet szempont az elmúlt év bőséges árbevétele, de a miniszteri és kormányzati személyes keretekből folyósított sok tízmilliós ingyen pénzek rendszere sem.

Ezért rossz  ötletnek tűnik, hogy  a Turisztikai  Ügynökség többszörösére akarja növelni a fesztiválok támogatottságát, arra hivatkozva, hogy majd a külföldi nagy nevek helyett beugró hazai zenészek legalább így pénzhez juthatnak.

Ez erősen bundagyanús dolog. A zenészeknek lehetne külön alapot felállítani és onnan látható lenne, hogy ki mennyi kap (annyit kapjanak, mint az átlagemberek). Nem kell ez a fesztiválokba rejtett pénzkifizetés, arról nem is beszélve, hogy a fesztiválok majd elmaradnak, a nagy pénzek meg kézen-közön eltűnnek.

Ráadásul – jelenlegi tudásunk szerint – felelőtlenség is reálisan megszervezhető fesztiválokkal számolni, mert a vírus valószínűleg hullámokban vissza-vissza fog térni, akár már egy hónapon belül, a csillapodás után. Tehát minden kiszámíthatatlan.

A leginkább előszeretettel hangoztatott 8-9000 milliárd forintnyi válságcsomag eddig számomra  kamunak tűnik. A reálisnak látszó 3-4 000 milliárd forintnyi is fele arányban más intézmények és struktúrák pénzéből kerül finanszírozásra. Azonban ha csak ennyit szór is széjjel felelőtlenül a kormány, 2025-re már az is az EU legutolsó államává züllesztheti Magyarországot.

Persze a helyzet még bonyolultabbá is válhat, ha nem egy pár hónapos válságról van szó, hanem egy több évre elhúzódóról. Az esély erre is megvan, az alapján, hogy mennyit nem tudunk a vírusról, amely igen furcsán viselkedik. Egy ilyen verzió egészen más, olyan távlatokat  nyit meg, amelyekbe világháború is beleférhet, és amelyek teljesen másfajta újjáépítési  stratégiát, szempontokat igényelnek.

 Kína ma is szisztematikusan és rendületlenül hazudozik a járvány minden részletéről. Egy szavát sem szabad elhinni.

Így pontosan azt sem tudjuk, mennyi pénz kellene a gazdaság  és az emberek mentésére, hány fajta stratégát kellene kidolgozni? Nem tudja ezt a világ többi része sem. Egyre magasabbak a kormányok által bejelentett összegek, de lehet, hogy sokszor csak belpolitikai manőverek miatt.

Amit ma tudunk, az az, hogy USA  4500 milliárd dollárnál, a GDP 25 százalékánál jár, ilyen-olyan formában. Az EU-ban még folyamatosan alakul a helyzet, 550 milliárd euró biztos, talán még 1000 milliárd euró formálódik. Igaz, Németország önmagában 1500 milliárd eurós saját programot jelentett már be. Ezzel együtt is, meg az egyes uniós országok saját ráfordításait is bekalkulálva, az EU még elmaradásban van a hasonló nagyságú USA-hoz képest.

Ezek akkora összegek, hogy mellettük bármilyen, számottevő török, türk vagy akár kínai segítséget nyomatékkal említeni – egyszerűen a vicc kategóriájába tartozik és ne kerteljünk: gusztustalan, EU-ellenes, szándékos hangulatkeltés.

Nem tudom, itthon mennyi kellene pontosan, nem látom még tisztán a válság természetét és végét. Nincs két egyforma ország, amelyikre egyformán hat ez a válság. Nagyon komoly szakemberek állítják, hogy akár másfél évig is kell majd játszani azt a csiki-csuki játékot, amelyik a megszorítások  fokozását, illetve enyhítését jelenti felváltva, többször, egymás után. Annyit érzünk ösztönösen, hogy hozzávetőleg  4000 milliárd forint alatt nem lehet megúszni, de a vége lehet akár ennek a háromszorosa, azaz a GDP 30 százaléka is. Nyilvánvaló, hogy ekkora összeg semmilyen formában nem áll rendelkezésre az országban, nem lehet  előteremteni  átcsoportosítási, elvonási, különadós trükkökkel sem. Ezért az adósságnövekedést és a hiányt el kell engedni, ezen kár izmozni,meg hősködni.

Már csak azért is, mert ugyan ódzkodik a kormány ettől, de biztos, hogy nem lehet elkerülni azt sem, hogy a teljes  lakosság egy havi bértömegének, azaz hozzávetőleg 2000 milliárd  forintnak megfelelő összeget, minden fajta visszatérítés nélkül megkapják az arra rászorultak. Nem csak szociális igazságosság és segítés címén. Mert nyilván nem lehet a gazdaságot takarékon sem működtetni, ha nincs kereslet, azaz hiába kapnak hitelt a vállalkozások, ha nem lesz kinek termelni.

Amúgy nagyon nincs is más választása a kormánynak, mert különben a lakosság elkezdi kivenni a tuti nagy hozam ígéretével tőle becsalt 5000 milliárd forintos állampapírját.

Persze, ma a bizonytalanság miatt, az is lehetséges, hogy túldramatizáljuk a válság hatását, és októberben már dübörög a gazdaság az egész világon ...

Bárhogy is, az összes nemzetközi elemző szerint, Magyarország a vesztesek közé kerül. Itt lesz várhatóan a legnagyobb a GDP visszaesés, köszönhetően a kedvezőtlen gazdasági politikának és struktúráknak. Hozzánk képest, még Lengyelország és Románia is megúszhatja   GDP-csökkenés nélkül a járványt

De még ez mindig nem minden, mert van itt még valami!

A mostani kommunista párt vezette kínai rendszert, amely amúgy is széles konszenzus szerint is egyre nyilvánvalóbb módon fenyegető diktatúraként tornyosul a világ fölé – nem tudok jobb kifejezést –, be kell dönteni, s amíg ez nem sikerül, addig fokozatosan izolálni kell. Fel kell adnunk a már amúgy sem annyira olcsó kínai termékek iránti rajongásunkban jelen lévő    kapzsiságunkat, és be kell látnunk, hogy egy szocializációra  2000 éve és jelenleg is képtelen,  belső törvényei szerint élő, az emberi civilizáció fősodrától egyre távolabb kerülő, kemény,  diktatórikus Kína képes lehet így vagy úgy az egész emberiség kipusztítására – ha nem is feltétlenül szándékosan.

Amíg nem tér le Kína a kemény diktatúra veszélyes útjáról, addig őt magát kell egyfajta karanténba zárni, és erre most jó alkalom nyílhat – viszonylag fájdalommentesen .

Kína súlya a világgazdaságban jelentőssé nőtt ugyan, de nem annyira, hogy ne lehessen kiváltani az ottani, a nyugat számára fontos gyártó kapacitásokat, vagy akár más ázsiai országba, például Vietnámba átvinni.

A helyzet tehát egyáltalán nem könnyű a kormány számára, amelyik ráadásul egyre nagyobb bizalmi válsággal küzd. Ez a kormány volt ugyanis az, amelyik az elmúlt tíz évben a valóban legnagyobb gazdasági mentőcsomagot úgy használta fel, hogy az ország minden mutatójában lejjebb csúszott – még a korábbi, fejletlenebb szomszédainkhoz képest is. A termelékenység lényegében egyáltalán nem nőtt, azaz a pénzt ellopták. A magyar emberek vagyonát az EU -hoz és az USA- hoz képest 50 százalékkal leértékelte, az oktatás és az egészségügy színvonala, anyagi fejlesztése pedig  korábban ismeretlen mélységekbe jutott.

Ez volt az a kormány is, amelyik három hete, a gazdasági válság igazi nagyságának felsejlése idején, gyorsan 30 milliárd forintot dobott – valószínűleg NER-zsebekbe – az éppen már csak Bakondi haknijaiban létező migráció elleni küzdelem címén. Ugyancsak a magyar külügyminiszter hazudta azt cinikusan egy hete – a kormány szánalmas és cezaromániás  balkáni terjeszkedésének álcázásaként –, hogy az itthon is hiánycikk maszkokból azért adunk  a balkáni országoknak, hogy legyen erejük védekezni a migráció ellen.

És az is ez a kormány volt, amelyik az elszabadult élelmiszerárak ellenére, az arra legérzékenyebb nyugdíjas réteget nemhogy nem segíti meg, de egy évig elvesz tőle, visszatartja az infláció okozta plusz kiadások kompenzálását, holott erre törvény is kötelezné. Más szavakkal: most a nyugdíjasok adnak kölcsönt egy évre a kormánynak.

Ezért igenis jogosak az aggodalmak azzal  kapcsolatban, hogy van-e egyáltalán olyan szellemi potenciál a  kormányban és annak környékén, amelyik képes helyesen értékelni a kialakult helyzetet – és arra optimálisan reagálni.

A járvány menedzselésének eddigi szakaszában mutatott számtalan csúsztatás, késlekedés, megtévesztés, a mentőcsomagok kiérlelésében meglévő, nyilvánvaló hiányosságok és nemzetközi lemaradás, a kormány általában is átláthatóságtól rettegő énje is, mind-mind további olyan körülmény, amely arra enged következtetni, hogy ezzel a kihívással a kabinet egyedül nem tud jól szembeszállni.

Egy szó, mint száz, minden okunk megvan azt feltételezni, hogy csak nagyon széles társadalmi kontroll és teljes nyilvánosság előtt folyó gazdaságmentés segíthet igazán az országnak.

Szerző: Győri Gábor Miklós / hirklikk.hu