Jó ötlet-e a tandíj? Kell-e új atomerőmű? Attól függ, ki mondja. Tévedünk, ha esetleg azt hinnénk, hogy egyes kormányzati döntésekkel való azonosulásunk csak Magyarországon múlik azon, hogy éppen a kedvenc pártunk hozza meg őket, vagy a gyűlölt másik.

Az Economist tette közzé az alábbi tanulságos ábrát, ami a külkereskedelmi erőfeszítések támogatottságát mutatja az Egyesült Államokban. (A dolog aktualitását az adja, hogy még az Obama-kabinet idején összejöhet a Transzatalanti Partnerség, ami 11 országgal - többek között Japánnal és Szingapúrral - fűzi szorosabbra az együttműködés szálait.) Ahogy látszik, az ilyen szempontból jellemezően liberális nézeteket valló republikánus szavazók összességében nagyobb lehetőséget láttak a külkereskedelemben a Bush-adminisztráció idején, mint most. Ennél is következetlenebbnek tűnnek a demokrata szimpatizánsok, akiknek általános bizalmatlanságukat a szél fújta el az Obama-érában. Igaz, ez a tendencia a magukat függetlenként meghatározóknál is jellemző. Bár úgy is fogalmazhatunk, hogy a republikánus szavazók következetesebbek az álláspontjukban, a demokraták pedig az általános közhangulat által vezéreltek, nehéz nem látni benne a politikai ciklussal való összefüggést.

Szóval ha valaki rávilágít, hogy mondjuk nyolc éve megengedőbb voltál a tandíjjal, vagy éppen akkor még elutasító voltál az új paksi atomerőmű-blokkokkal kapcsolatban - ne legyen nagy lelkiismeret-furdalásod a következetlenséged miatt: máshol is így van ez.

As America inches towards a big trade deal with Asia, Obama faces a showdown with his party http://t.co/RW0TT3DqZp pic.twitter.com/lR4Un1uxWs

— The Economist (@TheEconomist) 2015. április 27.

portfolio.hu