Azzal, hogy jelentéktelen vagyontárgyakra pazarolunk olyan pénzeket, amelyek előbbiek bármelyikében komoly, érdemi változást idézhetne elő, világosan megmutatja kormányunk viszonyát – az ismertetett problémák tükrében – ahhoz a néphez, amelyik másodszor is volt olyan hülye, hogy megválasztotta és annál is hülyébb, hogy máig hatalmon tartja azt.

Orbán – miután nagyot koppant a Soros György elleni hadjárata legújabb, már kimondottan antiszemita csodafegyverével – nem maradhatott a vesztes képében. Ezért sem maradhatott csöndben. Gyors ütemben beharangozta, hogy nagy bejelentésre készül.

Méghozzá azt jelentette be, hogy újfent hatalmas mennyiségű közpénzt vágott ki az ablakon, csak hogy ismét felölthesse a nagy nemzetatya jól begyakorolt, bár enyhén szólva is unalmas pózát.

A gyűjtemény első hét darabját 2014 márciusában szerezte meg a Fidesz. Akkor potom 4,5 milliárd forint ment a levesbe. És mint arra Lázár János akkor elhangzott szavaiból következtethetünk, ezek „kevésbé ismert” darabok voltak, így az ismertebbek, jó eséllyel többe kerültek.

Van azonban más zavaró tényező is. Annak körülményeit, hogy hogyan, milyen úton jutott a Fidesz e kincskehez, ugyancsak Lázár gondos kezei 30 évre titkosították. Nem kell hozzá zseninek lenni, a fél évszázados titkosítások országában, hogy az emberben felmerüljön a gyanú, itt valami nagy disznóság van.

Annál is inkább így kell lennie, hiszen az ilyen röhejesen hosszú titkosítások tagadhatatlan célja az esetleges felelőségre vonás elkerülése.

Hogy mennyiben lehet a Római hadsereg helytartójának, Seuso-nak tulajdonított tárgyakat a magyar örökség részének tartani, rejtély. Bár ha abból indulunk ki, amit Orbán saját vagyonának vall, könnyedén nyerhet értelmet ez az eszetlen baromság.

Bárhogy is, ennek tükrében az egyetlen megjósolható jövőkép nem más, mint relikviák és vallási ereklyék egy (tömeg)sírbolttá lett országban.