A Magyar Pedagógiai Társaság 125 éves jubileumi tanácskozásán arról beszélt, hogy azokon a cigánytelepüléseken, ahol elérhetők a középiskolai programjaik, a lányok elhalasztják a szülést, inkább az érettségi megszerzésére törekszenek.

A magyar oktatási rendszerben a fejlett országokkal összehasonlítva hatalmasak az iskolák közötti különbségek. A hátrányos helyzetű roma gyerekeket már az óvodában elkülönítik.

– Az elkülönülés az óvodától a közmunkáig, a közmunkától a sírig tart. A jövő útja csak az lehet, hogy oldjunk ezen az elkülönítésen – mondta Derdák Tibor, hozzátéve, hogy ezt a feladatot nem lehet teljes egészében a pedagógiára terhelni, de kétségtelen, hogy a pedagógiának rettenetes adósságai vannak a helyzet kialakulásában. – Napi tapasztalatom, hogy a kirekesztetteket mélyen bántja, hogy a gyerekeik nem járhatnak egy iskolába a többségi gyerekekkel. Naponta találkozom azokkal a szülőkkel, akik át szerették volna íratni gyereküket olyan iskolába, ahová a többségiek járnak, de visszautasították őket. Ez a magyar és dél-kelet-európai társadalmaknak egy olyan kegyetlen elkülönítése, ami a világ más részeire már nemigen jellemző – fejtette ki.

A Dr. Ámbédkar Iskola olyan közegben hívja tanulni a 14 éves diákokat, amelyben senki sem volt felkészülve arra, hogy egyáltalán lehetséges érettségit szerezni. Érdemes kiindulni a 2011-es népszámlálás adataiból: míg a nem romák hetven százaléka érettségit szerez, addig ez az arány a cigányoknál hét százalék. A borsodi Sajókazán, ezen belül is a Sólyom telepen, vagyis ott, ahol az Ámbédkar Iskola működik, a felnőttek közül mindössze egy embernek van érettségije.

Derdák Tibor a tanulásnak egy speciális dimenzióját mutatta meg rövid előadásában: a szerelem fogalmát. – Mert mi a megszokott? Első randi, mozi, aztán a kedves mama meghív egy teára. Ez egyáltalán nem létezik ott, ahol mi dolgozunk. Az iskola közegében azonban kialakulhat és létre is jön az udvarlás és a szerelem e klasszikusnak nevezhető formája.

Ennek komoly jelentősége van. Derdák Tibor felfigyelt a népszámlálás néhány speciális adatára: Magyarországon ugyanis általában szűkül a korfa, tehát a városokban, falvakban is elmondható, hogy a csecsemőkorú népesség száma kisebb, mint az óvodáskorúé. Ez csak a cigány többségű településekre nem igaz: ezek átlagában 19 százalékkal több a babakorú kisgyerek, mint az óvodáskorúak. – Konkrét falvakra bontva ezt: Arlón, Bódvalenkén, Szendrőládon, Tornanádaskán például mindenütt nagyobb számban vannak kisbabák, mint óvodába járó gyerekek, vagyis egyértelmű a növekmény a korosztályok között.

Mégis vannak olyan cigány többségű falvak, ahol nincs növekmény, sőt éppen hogy csökken a születések száma, vagyis kitolódott a lányoknál az első szülések időpontja. Ezek azok a falvak, ahová már elérnek a középiskolai programjaink – mondta Derdák. Ilyen például Alsószentmárton, ahol már tizenöt éve dolgoznak. Itt a népszámlálás 17 százalékkal kevesebb babát mutatott ki az óvodásokhoz viszonyítva – mondta, hangsúlyozva: azok a lányok, akik meghozzák azt a döntést, hogy tanuljanak, elhalasztják a szülést, inkább az érettségit választják. Vagyis: az érettségit reális közelségbe kell hozzájuk hozni, mert az a lányok egész életstratégiáját megváltoztatja. – Mi nem mondjuk nekik, hogy szüljetek később. Nem feltétlenül adunk családtervezési eszközöket, úgyis hiába adnánk. Az a kérdés, van-e reális lehetőség az életstratégia megváltoztatására. Ez a pedagógiánk. Nem győzködni kell, hanem a tanulás lehetőségét megadni – összegezte tapasztalatait.

Egy indiai közgazdász, Amartya Sen mutatta ki, hogy a lányok iskoláztatásának hiánya és a szegénységük, illetve a reproduktív jogok egymástól elválaszthatatlanok. „Az állandó gyermekszülés és -nevelés, amire rendszeresen kényszerítik a nőket sok társadalomban, megfosztja őket alapvető szabadságjogaiktól. A nők önérvényesítő képességének növelése (elsősorban a nők írás-olvasás tanulási és munkavállalási lehetőségeinek biztosítása és a nők tulajdonjogának elismerése) nagyon erősen csökkenti a termékenységi rátát.

Az egy főre eső jövedelemnek alig van hatása a termékenységre, szemben azzal az éles különbséggel, amit a nők tanulása és gazdasági függetlensége okoz. A túl gyakori gyerekszülés és -nevelés leginkább a fiatal nők életét nyomorítja meg, akik sok társadalomban utódtermelő gépekké vannak lefokozva. A fiatal nőknek nagyon csekély a döntéshozatali erejük, és megkérdőjelezhetetlen hagyomány a gyakori gyermekszülés (ez volt a helyzet régen Európában is), és ezt még csak nem is tekintjük igazságtalanságnak” – írja a Nobel-díjas közgazdász.

168ora.hu