Ebben valós ok, a globalizált világhoz kötődő Kemal Atatürki, szekularizált tiszti kar és Erdogán között húzódó viszony, aki egy iszlám lepelbe burkolt, de valójában Ottomán birodalmi restrikciót akar megvalósítani.

Erdogán, hatalomra kerülését követően számos alkalommal gyérítette főtisztjei sorát, mindenhová saját kádert állítva, de ez úgy néz ki kevés volt, hiszen Törökországban a katonaságnak az elnöktől részben független élete is létezik, gondolva a NATO és EU-hoz kapcsolódó biztonságpolitikai viszonyra.

Van, aki az iszlámnak juttat szerepet a történések megítélésében. Én más véleményen vagyok. Se a történelemben, se ma Törökországban a vallás nem volt annyira meghatározó, mint más iszlám országok esetében.

Sohasem volt érdek a vallás terjesztése, hiszen akkor adófizetőktől estek volna el. A törökök mindig élték a maguk életét, hitviláguk rendkívül változatos, ugyanakkor tiszteletben tartották mások hitét. Van ugyan egy államilag kontrolált iszlám, de emellett szinte minden régióban egy sajátos szúfi rendet követnek a hívők, a maguk hodzsájával, vallási vezetőjével. Valóban léteznek iszlám alapú mozgalmak, mint Millet Gürüs, vagy Fathullah Gülen vezette csoportok, de a szúfik nem foglalkoznak politikával, a nagy szervezetek pedig elhatárolódtak a katonai puccstól. Törökországban inkább szekuláris okok vezetnek lázongáshoz, ezek azonban kaphatnak iszlám színezéket, de csak azért, hogy a lakósság számára ehetővé váljanak bizonyos változások, események.

Egy birodalmi restrikció vonzó gondolat azoknak, akik az adott birodalom hasznát élvezték. Az Ottomán birodalom, azonban nem bánt kesztyűs kézzel az általa uralt területek népeivel. A mai Szíriától Irakig terjedő régióban nem hiszem, hogy a török fennhatóság emléke könnyeket vált ki. Amikor Erdogán, a gazdasági sikerek elérését követően maga is elhitte magáról, hogy nagyhatalom, a környező országokban ez nem váltott ki katarzist. Ezzel együtt a török elnök országon belül mindent erővel oldott meg, ilyenek a kurd kérdés, belső politikai ellenzékének ellehetetlenítése, demokratikus jogok gyakorlásának lábbal tiprása, törvényhozás és végrehajtás területein hozott intézkedések. Ez addig jó, amíg a népnek jut a kenyérből és cirkuszból is egyaránt. De ha mindez elfogy, elkezdődik a belső nyugtalanság, lázadozás, amit kívülről lehet erősíteni, vagy csendesíteni, hiszen a tiszti kar, mint eszköz, jelen van.

Erdogán elhitte magáról, hogy szultán. Nem illeszkedett be a mai világ dimenzióiba, nem találta meg helyét a világ rendjében. Azt hitte, hogy Törökországot ki lehet szakítani egy világrendből és külön kis birodalmat tud létesíteni történelmi múltja alapján. Egy olyan múlt alapján, ami csak neki dicső, a többi résztvevőnek pedig felejteni való. Szinte mindenkivel kereste a konfliktust, meg is találta. Arab szomszédjain, főleg Szírián túl összezördült Izraellel, Oroszországgal, az EU-val pedig, a régi török birodalmi politikát játszotta migráció kapcsán. Ami számára a fifikás taktika része volt, azt ma átverésnek hívják. A török politika, melynek kizárólagos meghatározója Erdogán volt, számos feszültséget gerjesztett maga körül. Ő is érezte, hogy túllőtt a célon és az elmúlt hónapban békemissziót indított el Izraellel és Oroszországgal.

Ne feledjük, hogy Törökország hihetetlenül fontos stratégiai eleme a nemzetközi biztonságpolitikának, migráció kezelésnek, közel keleti válság távoltartásának. Ugyanakkor kérdéses szerepe az iszlám állammal, ami katonailag és seft szempontjából szálakat szőtt Erdogán és a barbár bandák között. A kurd kérdés katonai rendezésében gyakran az iszlám állam harcosait vetették be, az olaj bizniszben, pedig Törökország az egyetlen tranzit útvonal az értékesítési piacokhoz. Az is kérdéseket vet fel, hogy egy NATO tag, miként tehette ezt meg?Szóval kell oda egy erőskezű valaki, akire lehet számítani, aki viszont nem lesz önjáró, nem hiszi el magáról, hogy a fentiekben felsorolt kérdésekben ő dönt, a világ pedig járuljon elé, alkudjon meg vele. Oda egy szárnyát megfelelő méretre visszavágott vezető kell.

Ha ezt a szárnya szegést értékeljük, akkor vegyük számba, kiknek érdeke?

USA: igen
Izrael: igen
Oroszország: igen
EU: igen

….és még sokan mások.

Mindez nagypolitika. A török nép más. Minden tiszteletem és megbecsülésem Törökország népeinek, akik hatalmasat alkottak és tettek le maradandót az emberiség asztalára.A politika pedig vagy így, vagy úgy, talpra fog állni, hiszen ilyen néppel bárkinek könnyű nagyot cselekedni.

dr. Abdul Rahman Mihálffy