A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a koronavírus járvány miatti negyedéves szünet után, a hónap utolsó vasárnapján Debrecenben, a Petőfi térre ismét vendégségbe hívta, a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat, a fedél nélkül élő felebarátainkat.

Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, friss kenyérrel vártunk minden rászoruló honfitársunkat. A gyerekeknek játékokkal, édességgel kedveskedtünk Gyermeknap alkalmából. Nagyon sok gyerekes család érkezett, talán "csak" azért, mert tudták, ajándékot is kapnak a gyerkőcök. Ezekben a családokban a Gyermeknap is csak annyit jelent, hogy tudjanak valamit enni. Őket hamar megtanította az élet arra, hogy nincs. Gyerekeik nem vágynak csillogó, villogó ajándékokra, megelégednének azzal, ha a pünkösdi ünnep alatt minden nap jól lakva tudnák álomra hajtani buksijukat. Örülnek annak a kevésnek, ami jut a számukra. 

Miután még mindig a szigorú egészségügyi szabályok betartására kellett ügyelnünk, ezért kizárólag zárt ételes dobozban osztottuk az ebédet, melyet helyben most nem lehetett elfogyasztani! 

Az égiek nem igazán kedveztek, végig esőben osztottuk az ételt. Már jóval a kezdés előtt rengetegen álltak a sorban, és folyamatosan érkeztek a vendégeink. Az ünnepi menü töltött káposzta volt, ahogyan a sorban állók az korábban kérték. 

A kellemetlen idő ellenére sok kisnyugdíjas érkezett, akik kis pénzecskéje ilyenkor hó végén igencsak elfogy. Tele voltak panasszal, az árak a csillagos égig emelkednek, a nyugdíjukból alig tudják az élethez leginkább szükségeseket megvenni. Sokuknak gyógyszerre sem telik, segítségre nem igen számíthatnak. Debrecenben nagyok sok 100 ezer forint alatti nyugdíjas él, de szép számmal vannak, akik havonta még 50 ezer forintot sem kapnak. Várnák, hogy a kormány gyorsan segítsen rajtuk, mert a nyomor küszöbén - de inkább már alatta - vannak. „Segélykiáltásunk sajnos nem hallatszik a Várig” - mondta egy rokkantnyugdíjas.

Megdöbbentő, hogy egyre több  kisnyugdíjas házaspár érkezik. Kicsit félénken, szégyenlősen, egymás kezét fogva. Kettőjük nyugdíja sem futja arra, hogy így hó végén meleg ételhez jussanak. Egykor az a mondás járta, hogy a csirkefarhát a nyugdíjasok étele. Ma bizony már sok kisnyugdíjas számára a farhát is elérhetetlen luxus, kicsinyke járandóságából erre már nem futja. Vannak, akik szégyellik, hogy ide jutottak, nem akarják, hogy szomszédjaik lássák szomorú sorsukat, ezért kérték, ne készüljön róluk fotó. 

A nap végére közel 200 debreceni szegény ember életébe tudtunk egy picinyke örömet vinni.
Meggyőződésünk, hogy nem lehetünk közömbösek azok iránt, akik nem az élet napos oldalán foglalnak helyett, akik önhibájukból, vagy a nélkül, mindennapos küzdelmet vívnak a talpon maradásukért. Felebaráti kötelességünk segíteni azoknak az embertársainknak, akik tengődnek, sokszor középkori körülmények között küzdenek a talpon maradásukért.  

Kis csapatunk a jövőben is, minden hónap utolsó vasárnapján várja mindazokat a felebarátainkat, akik segítségre szorulnak. Sajnos csak ennyit tehetünk az élet igazságtalansága enyhítéséért. Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne, két kézzel, vagy anyagi támogatással. Legközelebb június 28.-án várjuk a rossz anyagi körülmények között élő embertársainkat nagy szeretettel. 

Aki szeretne bármilyen módon hozzájárulni a rászorultak megvendégeléséhez, hétfőtől-péntekig 9 és 16 óra között az alábbi telefonszámokon jelezheti: 52/ 476 405
Mobil (a hét minden napján): 20 460 3253 vagy 30 9841 963

Átutalással: Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma: Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802

A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2020  

Sajnos bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy segítő kézre, egy jó szóra, emberi hangra lenne szüksége. Úgy hisszük, hogy a szeretet, a segíts a felebarátodon örök emberi értéke, - egyben az emberség fokmérője -, napjainkban különösen fontos. 

Úgy gondoljuk, hogy Teréz anya pontosan megfogalmazta, az emberi lét igazi értelmét:
„Életünk végén nem a diplomáink alapján leszünk elbírálva, vagy hogy mennyi pénzt szedtünk össze, vagy hogy milyen dolgokat valósítottunk meg. Hanem aszerint leszünk elbírálva, hogy: „Éhes voltam és te megetettél, fáztam és te ruhát adtál, nem volt fedél a fejem fölött és te befogadtál.”  

Szabó Zoltánné
az egyesület alelnöke 

(A gyermekek képeinek a készítéséhez szüleik hozzájárultak.)