Orbán Viktor egy talpig becsületes ember.

Soha nem hazudott nekünk és egy fillért nem lopott el tőlünk.
Minden erejével azon munkálkodik, hogy életünk jobb, gondtalanabb, tökéletesebb legyen.

Legalábbis ez az "A"-verzió.

Ugyanis két megfejtés van. Az imént említett, amelyben mindannyiunk által mélységesen tisztelt miniszterelnökünk a Nemzet Szent Grálja, aki folyton jót akar nekünk, csak a sors kiszámíthatatlan sprőd szeszélye folytán állandóan belebotlik olyasféle alakokba, mint például -Szíjjártó Péter (aki -már puszta megjelenésével is- országunk határain messze túlívelőn hirdeti, mekkora idióta, életképtelen, komolytalan, menthetetlenül elbaszott nemzet vagyunk),
-Matolcsy Györgybe (akit -bár kurvára vonz a kihívás- de nagy önuralommal most zárjunk rövidre azzal, hogy jellemzésére a magyar nyelv szókincse csupán vázlatosan alkalmas),
-Seszták Miklósba (aki reggel még kamu cégeket gyömöszöl betonnal megtöltött hordókba, hogy aztán hullámsírban süllyessze el őket, délután pedig nemzettestünk összes gazdasági társaságánál zéró toleranciával felügyeli a makulátlan törvényes rendet),
-Pintér Sándorba (aki a lófasz sem tudja, kiket-miket gyömöszölt eddig betonnal megtöltött hordókba, de -biztos, ami biztos- ezer évre titkosította, nehogy túlontúl felizgassuk magunkat)
-Balog Zoltánba (aki elbaszott, pszichedelikus, valóságot még nyomokban sem tartalmazó álomvilágából képtelen feleszmélni, hacsak nem azért, hogy még pár segget kinyaljon),
-Rogán Antalba (aki a bolygónkak pont abba az egyetlen, elkúrt országába bírt beleszületni, ahol pofátlan, üzemszerű tolvajlásáért nem rohasztják rá kicsi csuklójára a műanyag bilincset)
etc-etc. (napestig sorolhatnánk) akik folyton-folyvást megmételyezik drága Miniszterelnök Urunk lúdbőröztetőn pozitív auráját s lám, olyanok történnek, melyeket az RTL Klub is vérző szívvel, a kárörvendés -szabad szemmel gyakorlatilag észrevehetetlen- leghaloványabb jele nélkül kénytelen nap mint nap a tolakodóan indiszkrét, bámuló pofánkba nyomni.

A "B"-verzió ennél hangyányit elkeserítőbb.

Ismerjük a mondást, "lakva ismerszik meg az ember...". Ha hős Miniszterelnök Urunkkal fennálló jelenlegi viszonyunkat egy párkapcsolat ötödik évével vetjük össze, akkor e verzió szerint életünk édes társa, aki -amíg össze nem bútoroztunk- bizsergetőbbnél bizsergetőbb bülbülszavú gondolatokkal siettette nászunkat, majd miután létrejött frigyünk, kicsinykét lazábbra vette az etikettet kis menyecskénk. Nevezetesen:
-b***k főzni
-velünk viszont kevésbé
-a mosógép-szerelővel, a gázóra-leolvasóval, a kéményseprővel viszont annál inkább
-leszopja továbbá a postást, a szomszédot, a szomszéd pubertás fiát, illetve annak komplett focicsapatát sőt -csupán, hogy további borsot törjön orrunk alá- még a szomszéd macskáját is.
-kicsit el is engedi magát, ami pl. abban nyilvánul meg, hogy víziló-méretűre hízik, akkora tokát ereszt, mint egy mázsás nápolyi masztiff, rászokik a sörre, akkorákat böfög, mint egy kafferbivaly, reggeltől-estig Hoszéarmandó és Lüszienda románcát nézi asztalra felbaszott lábakkal a tévében s közben a plafont is teleköpködi a szotyolahéjakkal. Éjjel ráadásul horkol.
Ja -jut eszembe- bónuszként folyton kilopja a lóvét a pénztárcánkból. Ennyike. Dióhéjban.

A kérdés persze az, hogy melyik a valóság. Roppant egyszerű lesz. A szem a lélek tükre...

{flike}
{jcomments on}