A Tábornok-pernek már másodfokú bírósága sincs
Régóta beszédtéma volt jogász körökben, hogy nincs az valahogy rendjén, hogy az előzetes letartóztatások ellen bejelentett fellebbezéseket olyan bírósági tanács bírálja el, aki később maga is ítélkezik az adott ügyben - írja a VISZKISDOBOZ Blog.
Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa - Fotó: Deák Zoltán
A szakma már régóta latolgatta, hogy mikor szűnik meg az az áldatlan gyakorlat, amely ítélő bírói prekoncepcióhoz vezethetett és veszélyeztette az igazságszolgáltatás pártatlan működésébe vetett védői és állampolgári hitünket is.
Most eljött az idő, úgy tűnik, hogy 2017 a bírói pártatlanság éve lesz!
Az Országos Bírósági Hivatalnak és a bíróságoknak azonban fel kell kötniük a gatyát. Az Alkotmánybíróság tavaly év végén hozott határozata alapján a büntetőügyekben ítélkező tanácsok munkájában nem vehet részt az a bíró, aki bármikor, bármilyen törvényi kötelezettségének eleget téve a büntetőeljárás során már bíróként járt el.
A nyomozási bíró személye eddig is evidencia volt, soha nem lehetett ítélő bíró. 2013-tól nem lehetett ítélő bíró az sem, aki az előzetes letartóztatás vagy ideiglenes kényszergyógykezelés egy éven túli meghosszabbításáról végzésben rendelkezett.
2016 decemberétől pedig nem lehet ítélő bíró az sem, aki a nyomozási bíró által elrendelt kényszerintézkedések ellen bejelentett fellebbezéseket másodfokon elbírálta. Vagyis komplett bírósági tanácsok esnek ki a büntető igazságszolgáltatásból!
Ez az alkotmánybírósági döntés felkészülési időt sem hagyott a bíróságoknak, sőt, a döntést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, ami igen fájdalmasan érinti a katonai büntetőeljárásra tartozó olyan ügyeket is, amelyben kényszerintézkedések jelen voltak. Ilyen per például a Tábornok-per. Ugyanis a nyomozási bírók által hozott határozatok ellen bejelentett fellebbezésekről kizárólag egy tanács dönthetett, és döntött is! Vagyis ez a tanács nem járhat el másodfokú ügyekben. Más bíróság vagy másik tanács pedig nincs!
De miért nincs?
A katonai ügyekre vonatkozó büntetőeljárási speciális szabályok alapján, első fokon a kijelölt törvényszékek katonai tanácsai járnak el. Az első fokú ítéletek és végzések ellen bejelentett fellebbezéseket pedig az egész országban egy tanács bírálhatja el. A büntetőeljárásról szóló törvény 471. § (2) bekezdése szerint a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben másodfokon kizárólag a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa járhat el.
Ezért merem bátran kijelenteni, hogy egy hónapja nincs másodfokú bírósága azoknak a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyeknek, ahol a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa a törvényszéki nyomozási bírák által végzésben elrendelt kényszerintézkedések elleni fellebbezéseket elbírálta. Vagyis a folyamatban lévő ügyekben az első fokú bíróság határozatai ellen bejelentett fellebbezéseket jelenleg senki nem tudja elbírálni! Legalább is alkotmányosan. Ha pedig mégis megtörténik, akkor a jogerős ítéletet az Alkotmánybíróság fogja megsemmisíteni a benyújtott alkotmányjogi panasz alapján.
Az egész úgy kezdődött, hogy az Alkotmánybíróság a 34/2013. (XI. 22.) AB határozatban kimondta: az ítélkező tanács munkájában a nyomozási bírón kívül az a bíró sem vehet részt, aki a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás (ideiglenes kényszergyógykezelés) egy éven túli meghosszabbításáról egyesbíróként döntést hozott. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény bíróságokra is kötelező érvényesítését határozatának kihirdetését követően megindított büntetőeljárások tekintetében írta elő, így a Tábornok-per másodfokú elbírálását ez a határozat nem veszélyeztette, mert a Tábornok-per 2010-ben indult, a határozat meg 2013-ban született.
Aztán az Alkotmánybíróság a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban még jobban bekeményített, és a következőket állapította meg: „az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el.”
Az indokolás szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlanság követelménye megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bírói feladatokat látott el, ugyanis azzal szükségszerűen együtt jár a bizonyítékok bizonyos szintű, de mindenképpen előzetes értékelése. E körben nincs alapvető különbség a nyomozási bíró, az előzetes letartóztatás egy éven túli hosszabbításáról döntő egyesbíró, vagy az előzetes letartóztatás elrendelése, illetve meghosszabbítása tárgyában másodfokú döntést hozó tanács tagjainak feladatai között.
Mi a teendő?
A járásbíróságok kivételével azonnal felül kell vizsgálni a 2017. évre már előírt ügyelosztási rendet. Tanácsonként ki kell dolgozni egy követhető helyettesítési rendet és azt a honlapon is közzé kell tenni, de ez nem veszélyeztetheti a tisztességes eljárás elvét, és nem lehet önkényes, vagyis nem jelentheti, a törvényes bírótól való elvonást. A tanács összetételében bekövetkezett változásokat az érintettek részére ki kell hirdetni, azt a jegyzőkönyvben is rögzíteni kell, valamint a tárgyalási jegyzéken is fel kell tüntetni.
Az első fokú bíróságok az ítéletek és végzések másodfokú felülbírálatra való felterjesztésekor tájékoztatják a másodfokú bíróságok elnökeit, hogy arról a bíróságról ki járt el másodbíróként, illetve, mely másodtanács bírálta el a nyomozási bíró határozatait.
Mi legyen a katonai ügyekkel?
A pártatlanságba vetett hitem mondatja velem, hogy a Fővárosi Ítélőtáblán azonnal fel kell állítani egy másik katonai tanácsot, akik reményeim szerint nem politikai ambíciókkal érkeznek, készek és képesek azokat az ügyeket átvenni, ahol a 6. Kbf. tanács már nem tud eljárni. Vagy egy másik ítélőtáblán kell létrehozni egy másik katonai tanácsot, de ehhez törvénymódosítás kell.
Legkorábban nyár elejére, legkésőbb őszre a Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa első fokon ítéletet hoz a Tábornok-perben, ahol már egyszer felmentettek bűncselekmény hiányában. Csak remélni tudom, hogy az ítélet ellen bejelentett fellebbezések elbírálására addigra lesz olyan bírósági tanács a Fővárosi Ítélőtáblán, aki a pártatlanság alkotmányos követelményének megfelel.
