A legutóbbi népszámlálás szerint 14-en laktak itt, de a friss újságcikkek azt írják, mostanában 9 az állandó lakók száma. Csak pár épület a 87-es autóút mellett; pontosan úgy néz ki, ahogy az ember egy klasszikus közép-nyugati porfészket elképzel.

 A látkép alapján nehéz elképzelni, de Whiteclay négy, alkoholt árusító boltjában összesen közel évi 5 millió doboz sört adnak el. Az napi átlagban több mint 13 ezer. És nem is akármilyen sör, a legnépszerűbb a 24 unciás, vagyis 7,1 deciliteres kiszerelésű „high gravity malt liquor”, amire nincs is igazán magyar kifejezés, annyira tipikus amerikai cucc.

Ne irigyeljük tőlük, az ilyen sör sűrítményekből készül, pocsék minőségű, cserébe komoly, 10 százalék körüli az alkoholtartalma. Viszont olcsó. Whiteclay slágerterméke, a Camo Black Ice másfél dollárba kerül (olcsóbb, mint ugyanitt a hasonló kiszerelésű ásványvíz), a Beeradvocate mértékadó sörportál a legalsó minőségi kategóriába sorolja, és a leggyakoribb felhasználói komment az, hogy „életemben nem ittam még ennél rosszabbat”.

Whiteclay főutcája Fotó: Wikipedia  Forrás: index.hu

Hát ki issza ezt a hulladékot ipari mennyiségben ott, az isten háta mögött?

Whiteclaytől pár kilométerre fekszik a Pine Ridge indián rezervátum. Itt kb. 30 ezren élnek, elég nyomorúságos körülmények között, 80 százalékos a munkanélküliség, 98 százalék él az amerikai szegénységi küszöb alatt, az alkoholizmus a családok 85 százalékát érinti. A statisztika szerint minden negyedik gyerek születési rendellenességekkel jön a világra az anya terhesség alatti alkoholfogyasztása miatt.

Pine Ridge rezervátum, 1890-es évek  Fotó: Getty Images Hungary  Forrás: index.hu

Amivel rá is kanyarodunk a whiteclayi sörbiznisz virágzására

Amerikában 1832-ben törvénnyel tiltották be az alkohol árusítását indiánoknak, arra a történelmi tapasztalatra hivatkozva, hogy a tüzes víz mindig csak bajt hozott az őslakosokra. A törvény több mint egy évszázadot élt meg, Eisenhower elnök 1953-ban szüntette meg, és adta az alkohol betiltásának, illetve engedélyezésének jogát az indián törzsek kezébe.

Pine Ridge azonban azóta is a szigorú tiltás pártján van: nemhogy árusítani, de a rezervátum területére bevinni is tilos bármilyen alkoholos italt. A több ezer alkoholista indián így egyszerűen kijár a két mérföldre lévő Whiteclaybe piáért.

Az 51 éves John Red Shirt ücsörög Whiteclay egyik alkoholt árusító boltja előtt  Fotó: Karl Gehring / Getty Images Hungary  Forrás: index.hu

Indián jogvédők jó ideje próbálnak már megoldást találni a problémára, a helyzetüket azonban nehezíti, hogy Whiteclay Nebraska államban van, de a rezervátum már a határ túloldalán, Dél-Dakotában, így egy csomó szempontból más törvények vonatkoznak rájuk.

2012-ben a sziú törzs 500 millió dollárra perelte be a whiteclayi boltokat és azok beszállítóit, egészen a milliárdos sörgyártó multikig, de ahogy várható volt, a pert elbukták.

Elvileg senki nem sért törvényt, a boltok csak 21 éven felülieknek adnak el sört, és azzal védekeznek, hogy igazán nem tehetnek róla, hogy pont olyanok veszik milliószámra, akiknek otthon nem lenne szabad. Igaz, a legközelebbi nagyobb város, a 70 ezres Rapid City jó kétórányi autóútra van, vagyis a sörbizniszt gyakorlatilag kizárólag a rezervátum hajtja.

Az indiánok most éppen a boltok működési engedélyét próbálják megtámadni, ami érdekes helyzetet teremt, mert ezt egy megyei szinten működő hivatal adja ki. A boltok lobbiereje viszont állami szinten működik csak, hiszen az államnak csengetnek ki évi 400 ezer dollár körüli adót.

Sheridan megyének viszont ennek kevesebb mint a századrészét fizetik be ingatlanadóként, viszont a rengeteg ittas vezetéssel, részeg garázdasággal komoly terhet rónak a helyi seriff hivatalára.

Az persze jó kérdés, hogy ha esetleg sikerül bezáratni a whitaclayi sörparadicsomot, azzal elérnek-e bármi mást, mint hogy hosszabb úton lesz állandó az életveszély a részegen közlekedő indiánok miatt.

index.hu