Aki lotyót akar venni, a Soundra kell annak menni?
Hogyan dőltek le falak, hogyan intézményesült a prostitúció az élet minden területén, miért gondolják úgy fiatal nők, hogy bármilyen apróságért szét kell tenniük a lábukat? - teszi fel a kérdést a Mandiner.
Forrás: sziget.hu
„Két ájult lányt találtak az egyik rasztafári tuctuc zenekar öltözőjében a takarítók a Balaton Soundon. Valahol az asztal alatt feküdtek magukról sem tudva, miközben a két »dídzsé« már a repülőtéren üldögélt a következő helyszínre tartva. A lányok a duó »vendégeiként« kerültek a backstage-be. A két jóravaló fiatalember biztosan a lemezgyűjteményét kívánta megmutatni a hölgyeknek, s ők is biztosan arra voltak kíváncsiak. Sajnálatos, ami történt, de nem egyedi.
Egy buliportál helyszíni beszámolójából kitűnik, hogy az első bekezdésben idézett cinikus sorok bizony nagyon is helytállóak. 18-25 éves lányok mesélnek arról, hogyan és kikkel és hányszor szexeltek hetijegyért, fiúk magyarázzák, hogy ez bevett gyakorlat, minden évben így szednek fel nőket. Gyakorlatilag belengetnek egy napi vagy heti belépőt, s még válogathatnak is a jelentkezők között. Kurvacasting, ha úgy tetszik. A lányok is tisztában vannak azzal, hogyha olcsón akarnak bulizni, akkor cserébe szolgáltatást kell nyújtani a »gáláns lovagoknak«.
A kérdés már csak az, hogy jutottunk idáig. Hogyan dőltek le falak, hogyan intézményesült a prostitúció az élet minden területén, miért gondolják úgy fiatal nők, hogy bármilyen apróságért szét kell tenniük a lábukat. (...)
Nem tudom a megoldást, nem tudom, vagyis inkább nem hiszem, hogy ez a jelenség visszafordítható. Mert ahogy egyre tágabb az olló a realitás és a média által közvetített, valóságnak hazudott illúzió között, úgy lesz egyre alacsonyabb az ingerküszöb is. Úgy fognak egyre kevesebbért vetkőzni a lányok, úgy lesznek egyre gátlástalanabbak a »szexuális ragadozók«, s úgy csontosodik meg az élet minden területén a prostitúció, kimondatlanul is.
S ha a magamfajta, majdnem középkorú, ábrándos lélek szerelemről, házasságról, élethosszig tartó egymás mellett élésről, a jóban-rosszban baromi nehéz, de mégis léleknemesítő jelenségéről beszél egy mai tizenévesnek, bizony csak lekicsinylő pillantás és/vagy gúnyos röhögés a válasz. Ugyan már, mama!
Nagyon sajnálom a mai fiatalokat, és előre rettegek, milyen lesz a világ néhány év múlva, mire a fiam is »eladósorba« kerül. Remélem, ő kifogja azt a lányt, aki nem jár elektronikus fesztiválra.”
