Fontos gondolatokat foglalt írásba Kübekháza polgármestere, amelyek rávilágít, hogy nem elég szép dolgokról beszélni, úgy is kellene élni.

Sarkából kifordult világban élünk a magát evangéliumi keresztényként, jogászként és polgármesterként bemutató szerző szerint. A Magyar Nemzet című lapban március 11-én megjelent írás ide kattintva olvasható teljes terjedelemben, amelyből néhány gondolatot szemlézünk az alábbiakban.

A mai haszonelvű politikai hatalom is építkezik az egyházban rejlő erőre akkor is, ha az hitében, erejében és létszámában is egyre fogyatkozik. Ha másért nem, legalább szavazatszerzés céljából. Klientúrája gazdagodása és a sorra előbújó stadionok mellett talán a történelmi egyházaknak jut a legtöbb állami támogatás, amitől aztán boldog az egyházvezetés, a vallásos nép pedig hálás megújult templomaiért és új épületeiért.

Három évtizednyi közszereplői múlttal a hátam mögött pontosan tudom, hogy amikor a hatalom ad, azt soha nem önzetlenül teszi. Cserébe mindig vár valami „aprócska” ellenszolgáltatást. Valószínűbb, hogy az egyháztól inkább szótlanságot, mintsem isteni tanácsadást.

Amikor viszont állami korrupcióról beszélünk, nem történik más, mint hogy a hatalmi elit tagjai magukévá teszik a közvagyont: felélik, kisajátítják a nép jövőjének erőforrásait. Akik saját népüket lopják meg, jóindulattal sem nevezhetők keresztény, nemzeti vagy polgári elkötelezettségűeknek.

Nem az a keresztény ugyanis, aki beszél róla, hanem aki úgy is él. A szó eredeti értelmében az az ember keresztény (krisztusi), aki már meghallotta és megértette Isten hívását, engedelmessé vált, és átadta életét, élete vezetését Megváltójának. Ezt nevezzük megtérésnek (metanoiának), innentől kezdve – és nem vízkeresztsége folytán – lesz az ember keresztény, azaz Krisztus követője.

Istent egyetlen sáfár sem tudja átverni ravasz szólamokkal, okoskodással, kidekorált statisztikákkal, mert mindenen átlát. Megvenni sem lehet, mert a föld és annak teljessége is az övé. Azzal sem lehet elámítani, ha Himnuszunk szép sorát – „Isten, áldd meg a magyart!” – beleírják az alaptörvénybe. Istent az áldásra sem lehet kötelezni, hiszen ő maga a szuverén Úr. Egyébként is: az álságos képmutatásra és a hazugságra egyszer sem adta áldását. Így mi, emberek sem mondhatunk rá áment soha.

Forrás: mno.hu / szemlelek.blog.hu