Alföldi Róbert elmondja, hogy a Fidesz 2/3 –l, de lehet 4/5-l nyeri majd a választást és ezután nagyon okosnak gondolja magát. Szerintem meg szimplán egy együgyű pojáca! Azt a nagyvonalúságot, azonban nem lehet elfelejteni neki, hogy nem akar miniszterelnök lenni, vélhetően azért, mert nem ér rá!

Alföldi Róbert (akinek szeretem és tisztelem a művészetét), pont úgy viselkedett, a politikával és a politikusokkal szemben, mint a magyar demokratikus értelmiség, ellenségesen, nagyképűen, megalázóan, nem számolva azzal, hogy igenis vannak emberek, akik hisznek abban, hogy Orbán eltávolítható akkor, ha odateszik magukat, vállalják a politikai véleményüket, még akkor is, ha ez állásvesztéssel jár.

Hitük van az ország, és a maguk érdekében, nem pedig egy ilyen Alföldi féle polgári böfögéssel intézik el az elintézhetetlent.

A művész, ha belép a politika színpadára, küldetése van, gondolatot, érzést, irányt közvetíteni, nem pedig, felvezetni az állva meghalás együgyű rémképét, a tehetetlenséget, az értelmetlenséget.

 A művész vagy valami ellen vagy valamiért szólal meg, hitet ad, vagy a rossz ellen tesz, vágyakat és érzéseket közvetít, de semmiképpen sem így!

Kérdésre elmondja, hogy nem akar a baloldal miniszterelnök-jelöltje lenni. A Jobbikról továbbra se tud jót mondani. És hiába a kormányváltást akaró többség:

„Azt gondolom, hogy kétharmaddal fog nyerni a Fidesz, ha nem négyötöddel.”

(24.hu)

Mit tett Alföldi azért, hogy Orbán ellenzékének a fejében rend legyen, mit tett azokért akik, nézőként, vagy akár tisztelőiként kiálltak mellette, mit tett azért, hogy az ellenzéknek megfelelő vezetője legyen, mit tett azért, hogy a magyar ellenzéki értelmiség összefogjon, egyet akarjon egyféleképpen! Mit tett azért, ha már Botka nem lépett feléje, vagy feléjük, legalább megvilágosítsa, hogy tennie mit kellene.

Lehet, sőt biztos, hogy Botka hibázott, mint politikus, hogy a kerítés ellen szólt, de már ezért, hogy ezt megtette, önmagában megérdemelt volna néhány pozitív gesztust!

Lehet, sokaknak nem tetszik, „Fizessenek a gazdagok”, de nincs más lehetőség a magyar társadalom jelenlegi helyzetében, mert a szegények már nem tudnak.

Alföldi nem Schilling Árpád, akinek van hite, vágya, ereje, és bátorsága, aki ha kell, beleáll, lelkesít, erőt ad.

Több Schillingre lenne szükség, még ha néha elmegy az őrültség határáig is, az Alföldi típusú véleményeket, meg bent kellene tartani a szalonok csendes zsongásában!   Andréka