Tegnap szépen megünnepelték a nemzeti összetartozás napját. Felvonták Magyarország lobogóját. Szilágyi Péter a Nemzetpolitikáért felelős államtitkár beszédet mondott és szerte az országban a zömében Fideszes városokban ünnepségeket rendeztek. A diákok verseket mondtak, egy-egy drámait népi táncoltak. A vezetők pedig, mint a rákosi időben bólogattak hozzá, rosszabb esetben beszéltek is. Kellően átéreztük a balsorsot, aki régen tép. Az egyszer volt nagy - Magyarország térképet leporoltuk és nemzeti kesergésbe fojtottuk bánatunk.

AUSZTRIA MEG CSAK ÚGY BOLDOGUL. Azt mondták, hogy elég volt az európai szuperhatalmi gőgből. Nem kívánatos személyek a „házassági mutyizással” az országot szuperhatalommá emelő Habsburgok. Jó nekik csak úgy kicsinek is.

Emberek! Nekünk nem az a bajunk, hogy nem vagyunk kisebbségbe saját hazánkban, mert ha az elcsatolt területek ma is hozzánk tartoznának, akkor tudomásul kéne venni, hogy esetleg zömében nem magyar ajkú lenne a miniszterelnökünk. A parlamentben pedig kisebbségbe szorulnánk.

A jelenlegi kétharmados Fidesz, ott egy LMP nagyságú kispárt lenne. Igaz megtanulnánk együttműködni, mert az a széthúzásos politika, ami itt folyik, az a teljes erózióhoz vezet.

Nekünk az a bajunk, hogy szétlopják az országot, hogy állandóan harcban állunk nehezen kreált ellenségeinkkel. Az a bajunk, hogy nem jól használjuk fel a többszörös Marschall segéllyel felérő Európai Uniós felzárkóztatási támogatásokat. Hogy nincs az országnak hosszútáv stratégiája, hogy egy gazdasági értelemben kis kaliberű falusi felkapaszkodott mindenható ember mondja meg mindenről, hogy kéne lenni. Miképpen lehet minél többet elorozni a gazdaságból és magánvagyonokat, stadionokat, kisvasutakat, tereket, „királyi várakat” építeni. Az a bajunk, hogy tele vagyunk messiásjelöltekkel. Ha összeáll három ember, az már pártot alapít és kéri a jussát. Összefogásról papol, holott inkább szét akar húzni. Kéri, sőt követeli ebből a nagy tortából a maga minél nagyobb szeletét. Aki a párton belül nem tud elég nagyot kiszakítani, nem dolgozni akar a nagyobb megbecsülésért, hanem kilép és pártocskát alapít, vagy átáll a korábbi ellenséghez.

Nemzeti összetartozás. De jó is lenne. Megbecsülni egymást, nem ellenséget vélni honfitársunkban, „Brüsszelben”, a szerencsétlen menekültben, cigányban, zsidóban, másik pártban, hanem az olyan sokszor hangoztatott keresztényi szeretet és a tíz parancsolat jegyében együttműködni, jobbító szándékkal. Visszaadni a szakmának a becsületét, mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért. A stratégiai elképzeléseket szakmai alapon készítsék elő és széleskörű hatástanulmányok alapján hozzák meg a döntéseket.