A hazai földkérdésről, annak problémájáról, a mezőgazdasági termékek feldolgozásáról tartottak szakmai fórumot Baján az MSZP szakpolitikusai. A Bács megyei szocialisták 2013-ban már összeállítottak egy Duna-Tisza közi vitairatot, ehhez is szervesen kapcsolódtak az előadások.

Gőgös Zoltán elmondta, hogy az MSZP mindig is úgy tekintett a földre, mint a vidékfejlesztés, valamint a megélhetés eszközére. Ez a régről ismert szerep azonban megváltozott, ma elsősorban egy szűkebb közösségnek a közvetlen érdekeit szolgálja, ezért adatik meg keveseknek, hogy becsatlakozzanak az ehhez kapcsolódó tevékenységbe. Hozzátette:  Az állami földterületeket nem azért kell állami kézben tartani, mert arra annyira szüksége van az államnak, hanem azért, mert az egy aktív, gazdaösztönző eszköz, hiszen az államnak lehetősége van a piaci árnál alacsonyabb feltételekkel kiírni egy földet ezzel növelve a foglakoztatást, vagy az állattartást. A jelenlegi földkiírásnál azonban ez nem volt tényező, még ha objektív pontrendszerről is beszéltek, ugyanis a jelenlegi kormányzat abban érdekelt, hogy hosszú távú haszonszerzés céljából átrendezze a földpiacot, pedig nem biztos az, hogy a föld értéke magasabb lesz, hiszen az uniós támogatások is változnak. Előre kéne mennünk a világtrendekkel, nem hátrafelé - hangsúlyozta. Nem lehet elaprózni a birtokokat, mert ez nem versenyképes. Mindenki a tömegeket akarja kiszolgálni, nem lehet hatékonyságnövelés nélkül ebben a világversenyben helytállni, és ezen az ágon biztos nem lehet foglalkoztatást generálni. Mi azt mondjuk, hogy a meglévő kapacitások bázisán lehet másféle tevékenységgel foglalkoztatást generálni. Amikor érdekeltté teszik a kistermelőt, és mögé berak egy integrációt, berak egy stabilabb piaci rendszert a nagy volumeneken keresztül – ezt meglehet csinálni üzleti alapon is nem kell a TSZ világ -, akkor lehet ebből valami. Csak egy baj van, hogy a falukban a munkakultúra olyan szintre jutott, hogy profi módon és nagyobb egységekben próbálok meg termelni és más egyéb bevételi forrásokat viszek oda (turizmus, helyi ellátás, megújuló stb.). Ezt engedjük mi el azzal, hogy a szervezőerőt, a földet kivesszük alóla. 

Hangsúlyozta: arra viszont vigyázni kell, hogy ahol nem lehet gazdaságosan termelni, ott mást kell kitalálni. Erre találtál ki a különböző ültetvényeket, erdőkultúrákat, ez is fejleszthető és támogatható. Ehhez biztosítani kell azt a vizet, ami szükséges, ebből egyre kevesebb lesz, jöhetnek aszályos időszakok. Ezek azok, amik nagy feladatok, de ezt Magyarország saját erejéből sosem fog tudni megcsinálni. 

Harangozó Gábor elmondta: A rendszerváltás előtti időszakban a falvakban viszonylagos létbiztonság volt. Ez a rendszer megszűnt, felborult, a magyar falu és vidék folyamatosan épül le, sőt az állattenyésztés és növénytermesztés egyensúlya egyre inkább eltolódik a növénytermesztés felé az EU-s támogatási politikának köszönhetően. Ma gyakorlatilag az a legjövedelmezőbb, ha valaki minél nagyobb területet megszerez, ott valami iparszerű növénytermesztést csinál, s közben a településeken nincs elég munka. Ha nem akarom, hogy csak EU-s mezőgazdasági politika érvényesüljön, hanem tényleg fontosak a nemzeti szempontok, akkor a föld állami kézben tartásával több embernek adhatok munkát, visszavezethetem az embereket a munka világába. Azokon a településeken, ahol a feltételek a mezőgazdasági tevékenységhez adottak, ahhoz meg lehet teremteni a körülményeket úgy, hogy az piacképessé váljon, s akár Uniós forrásokat is lehetne hozzá felhasználni. Ehhez viszont föld kell, meg persze szervezettség —termelési irányítás, koordinálás, piacépítés, felvásárlás, logisztika stb. — ami régen is megvolt és jól működött. Jelenleg itthon az a baj, hogy családi gazdálkodásokra hivatkoznak, de majdnem mindenhol inkább csak a kiválasztott családok viszik a földet, akik helyben a politikai hatalmat kell cserébe, hogy megszervezzék. A környék ezáltal még inkább kiszolgáltatott lesz nekik, mert náluk lesz a föld, és az egyéb javak.

Velez Zoltán: Hölgyeim és uraim ki kell ábrándítanom önöket, ugyanis ha Magyarországon leállítanánk az agrártermelést, akkor Európa boldog lenne. Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy erre szükség van, óriásit téved. Nincs magyar termék, nincs magyar paprika, verseny van. Ebben a versenyben tök mindegy kié a föld. Azért, mert aki nem alkalmas, hiába adják oda neki.  Aki nem alkalmas a gazdálkodásra, el fogja veszíteni a területét. Ha kell az államnak a föld, akkor államosít. Orbán Viktor államosít? Államosít. Ha kell államosít, ha kell privatizál. Mit foglalkozunk mi ezzel? Miközben a földről beszélünk, aközben lábbal tiporják a jogállamiságot. Ha nem működik a jogállamiság, akkor nincs jogbiztonság, ha nincs jogbiztonság, akkor nincs termelési biztonság, se politikai biztonság, se személyi biztonság. Mi miről beszélünk? Kié a föld? Mit kéne termelni, melléküzemágat csinálni. Miért beszélünk ilyenekről, amikor ezeken a leszakadt területeken a lakosság mintegy felének az egészségi állapota nem teszi lehetővége, hogy nyolc órában dolgozzon. Mielőtt valaki azt hinné, hogy ez csak a cigányokról szól, azt kell mondanom hogy nem, ez szegénységtől függő állapot. Itt elölről kell kezdeni mindent! 

Lehet-e baloldali agrárpolitika?

Gőgös Zoltán szerint olyan, hogy baloldali agrárpolitika nem létezik. Profi módon, adottságokat kihasználva, egy másfajta szervezetbe szerveződve kell elölről kezdeni. Első lépése, hogy minden ilyen jogosulatlanul szerzett jószágot visszaveszünk. Az is biztos, hogy aki a mostani rendszerben kap, annak vissza is kell adni a Fidesznek. Egy valamiből nem szabad engednünk, hogy nekünk a 4 millió kisember a fontos. Ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem számítanak, csak erre kifejezetten figyelnünk kell. 

Harangozó Gábor szerint  ha rajtunk azt érzik, hogy mi egy picit is el tudjuk fogadni azt, ami itt folyik, és szakmai kérdésekbe menekülünk, mert gyávák vagyunk politikailag szembenézni azzal, ami van ma Magyarországon, akkor az lesz a sorsunk, amit ma megélünk. Amit ma az MSZP politikailag csinál, az nem folytatható. Nem lehet egy durva, arrogáns, a hatalmával minden szempontból visszaélő gárdával szemben nekünk szakmai érvekkel politizálni. Föl kell venni a kesztyűt és meg kell velük küzdenünk. Ha mi gyávák vagyunk, akkor alkalmatlanok vagyunk a feladatra. Nagyon szép hangzatos szavakat lehet hallani, miközben az zajlik, hogy szegényre lopják az országot. Mert minden arról szól, hogy a hatalmat kiszolgáló tőkét, pénzt kell koncentrálni. Mesébe illő vagyonok jelennek meg a kiválasztottaknál. Ehhez nem lehet asszisztálni. Ha megkérdezik tőlünk, hogy mit akarunk ehelyett, akkor már kell a szakmai válasz is. Sajnos a szocialista kormányok idején sem volt igazán szociáldemokrata kormányzás, hanem inkább liberális, ennek oka a visszarendeződéstől való félelem volt, de az ide bejövő tőke és a külpolitikai nyomás is arra hatott, hogy minél több, lehetőleg nyugati tulajdonú cég jöjjön létre, mert ez csökkentette az esélyét a visszarendeződésnek. Ennek következtében rendszerváltáskor nem iparpolitika, vidékpolitika alapján lett az új rend kialakítva, hanem alapvetően olyan szempontok alapján, hogy privatizálni kell, menjen ki minden nyugati kézbe, kell a tőke, kell a befektetés. Nem volt tudatosan felépítve ez az ország. 

A gazdaság valahogyan talpra állt, volt GDP növekedés, csak közben a foglalkoztatás növelése nem ment, a vidéket nem lehetett felébreszteni, folyamatosan épül le, s ma ott tartunk, hogy el kell dönteni: akarjuk-e hogy a falvakban éljenek emberek, vagy városokba fognak költözni, a falvakban pedig néhány mezőgazdasági üzem lesz csak és kész. Ha ezt nem akarjuk, akkor meg igen, újra kell építeni ezt az országot. Mert ami most van, az nem folytatható.  Észre kell vennünk, hogy Magyarországon nagyon durva térségi szegregáció van. Ezt a következő baloldali kormánynak fel kell számolni. Ezeket a térségeket kell tudatosan fejlesztenünk a helyi adottságoknak megfelelően. A fejlődőképes térségekbe beleöntünk rengeteg pénzt, míg a leszakadókba szinte semmit, s így nyílik az olló. Ebből nem lesz munkahely, se megélhetés a vidéki településeken. A közpénzt nem arra kell fordítani, hogy az amúgy jól működő struktúrákat tömjük, hogy még többet haza lehessen vinni, vagy visszaosztani a politikának – mert ma ez van. Oda kell koncentrálni a közpénzt, ahol szükség van rá, ahol nélküle nem tudnak lábra állni. Nem segélyezésről beszélek, hogy szedjünk be jó sok adót, aztán adjuk oda azoknak, akiknek nincs munkája, megélhetése, hanem helyi gazdaságfejlesztésre. Ha ezeket a megoldásokat nem ismerjük fel, illetve hogy hol tart a világ, és nem azokat segítjük, akiket kellene, akkor nem baloldali politikát folytatunk. 

Velez Zoltán elmondta, van egy Thomas Piketty nevezetű úriember, aki megírta A tőke 21. században című könyvet. Piketty egy nagyon egyszerű dolgot mutatott ki Európa és Ázsia fejlődő országaiban is, mégpedig a nemzeti tőke arányát. A 19-20. század fordulóján a nemzeti tőke 70 százaléka a föld volt. Ma ez az ország fejlettségétől függően 5-7 százalék. Mi most a nemzeti tőke 5-7, maximum 10 százalékáról beszélünk. A tőke közel 70 százaléka viszont az ingatlan. Megjelent ezen kívül a tudás, s a külföldi tőke. Utóbbi egy nagyon szűk sávban van a nemzeti vagyont illetően. Magyarország elmúlt 25 éves politikája, pártoktól független mit csinált? Az ország közel 2/3-án tönkretette az ingatlanokat. Tessék elgondolni, hogy azokon a kistelepüléseken mit érnek azok a házak, mint amikor akkor értek, mikor volt háztáji. A háztájinál ne felejtsük el, hogy volt egy korlátlan piac, a szovjet, ami már nincsen.

Amióta a bort nem viszik az oroszok, azóta 2 métert nőtt a talajvízszint Bács megyében.

Nem volt olyan rossz bor, amit az oroszok ne tudtak volna meginni.  Baloldali vidékpolitikát akkor lehet csinálni, ha értéket adunk a sok vidéki kisembernek és tulajdonainak. Az ország felében olyan brutális elértéktelenedés ment végbe, hogy erre választ kell adni. Móron, ahol én felnőttem, most 100 ezer forintért lehet venni 600 négyszögöl szőlőt, de még így sem kell senkinek. 

Hangsúlyozta: Egyszerűen képtelenek vagyunk komplexen gondolkodni. Amit én szeretnék, hogy az MSZP komplex rendszerben gondolkodva adjon egy ajánlatot a magyar társadalomnak. Az pedig azt jelenti, hogy nem stadiont építünk, hanem őrszobát. Nem stadiont nyíró embereket, közmunkást képzünk ki, hanem önkormányzati rendőrséget és annak legyen cigány és magyar tagja is félreértés ne essék. Tartsák fenn a rendet, legyen faluőr, aki este fogja magát és megy végig az utcákon. A közösség előtti felelősséget kell helyreállítani. Ez az ország a felelőtlen emberek gyülekezete lett. Itt mindenért vagy a miniszterelnök felel, vagy a köztársasági elnök felel, vagy a vezérigazgató felel, de úgy néz ki, hogy aki elkövette, az nem felel. Van munka, amit el kellene végezni, de önbecsülés nélkül nem fog menni. Vissza kell adni térségenként, egyénenként a munka becsületét. 

Hírösvény