Egyre látványosabb az ország leszakadása. A régión belül is sereghajtók vagyunk, EU-s kapcsolatainkat is elveszítettük. Oszkó Péter volt pénzügyminiszter szerint a megoldás az lenne, ha létrejönne egy új politikai erő.

– Az Eurostat most hozta nyilvánosságra: négy magyarországi régió is az EU legelmaradottabbjai között volt 2014-ben az egy főre jutó GDP-termelést tekintve. Miközben több uniós támogatást hívtunk le, mint a régió más EU-tagállamai. Valami nem stimmel az uniós források felhasználásával, nem gondolja?

– Számos adat alátámasztja: nagy arányban megy el uniós forrás megengedhetetlen célokra. Vagy „csak” rossz hatékonysággal használják fel. A beruházások szinte egyáltalán nem járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez. Tavaly alig két százalék feletti volt a GDP növekedése, ami a régióban az egyik legalacsonyabb. És közben a GDP körülbelül hat százalékának megfelelő uniós forrást költöttünk el.

– A kormány nagyon elégedett a gazdasági mutatókkal. Arra is számítottak: a Moody’s felminősíti a „jobban teljesítő” Magyarországot. Végül ez nem történt meg.

– A hitelminősítők is látják, mi van a számok mögött. A Fidesz-kormány előbb recesszióba nyomta a gazdaságot, majd sikerült ezt mostanra kisebb növekedésre visszafordítani – aránytalanul magas forrásfelhasználás mellett. Miközben elpárolgott 3000 milliárdnyi nyugdíj-megtakarítás és tíz százalékkal nőtt a nettó államadósság. Évek óta nem tudunk kikerülni a bóvli kategóriából: a hitelminősítők sem ájultak el a teljesítményünktől.

– Egyes mérések szerint az elmúlt hat évben 14-ről 17 százalékra nőtt a mélyszegénységben élők száma. Ez többet elárul a gazdaság állapotáról.

– Folyamatosan nő az elszegényedés Magyarországon. De még az átlagos életszínvonalat tekintve is utolsó helyre kerültünk a visegrádi országok között az elmúlt években, vagyis a Fidesz-kormányzás alatt. Miközben a leszakadó rétegek visszaintegrálása a társadalomba megfelelő intézkedések mellett is évtizedekbe telik.

– Az elhibázott újraelosztáson és gazdaságpolitikán kívül a tömeges leszakadás egyik oka az egykulcsos adó. Amit ön egyébként pénzügyminiszterként jónak tartott. Noha később, amikor a Fidesz végül bevezette, azt is hangsúlyozta: nem volt jó az időzítés.

– Pontosítsunk. Pénzügyminiszterként is azt mondtam: a válság alatt nincs mozgástér egykulcsos adóra, noha az a válság előtt más országokban jól működött. Épp ezért nem is vezettük be, helyette átmeneti, kompromisszumos megoldást választottunk: évi 15 millió forintos sávhatárt állapítottunk meg az alsó adókulcshoz, e fölött volt egy magasabb adókulcs. De mi nem vettük el a legszegényebbektől az adójóváírást. Soha nem is terveztünk ilyet. A Fidesz viszont velük fizettette meg a válságkezelést és a kontár gazdaságpolitika árát. Így valóban jelentős jövedelemcsökkenést szenvedtek el az alacsony keresetűek, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy radikálisan szétnyílt a társadalmi olló.

– Ami nagy baj. Felmérések azt is mutatják: a társadalmi-gazdasági háttérnek az uniós országok közül Magyarországon van a legnagyobb hatása az iskolai teljesítményre. Vagyis a kitörési esélyek nálunk a legalacsonyabbak.

– A kitörés a mélyszegénységből és az esély az aktív életvitelre nagy részben függ az oktatási rendszertől. Persze sok múlik az egészségügy állapotán, a szociális transzferek hatékonyságán és hozzáférési lehetőségein is. Pont azon alrendszereken, amelyeket lepusztított a jelenlegi kormányzat. Egyre rosszabb helyen végeznek a diákjaink a PISA-teszteken. Az iskolákban alig szereznek használható tudást. Eközben még a vendéglátóiparban is munkaerőhiány van, mert nincs elég képzett felszolgáló sem.

– Visszatérve az egykulcsos adóra: szakértők úgy számolnak, az szja 16-ról 15 százalékra csökkentését érdemben sem a felső, sem az alsó rétegek nem érzik meg, viszont az államkasszának ez körülbelül évi százmilliárd forintos hiányt jelent. Ebből a pénzből már lehetne fejleszteni az egészségügyben vagy az oktatásban, nem?

– Bőven lenne forrás az egészségügy és az oktatás rendbetételére is. Csupán a felesleges kiadások – stadionok, kisvasút, MNB-s pénzszórások – helyett erre kellene fordítani a pénzt. Gondoljon bele: az MNB-s alapítványokban 250 milliárd forintot – némi iróniával – átminősítettek magánvagyonná. Ez jóval magasabb összeg, mint az a 160 milliárd, amit például felsőoktatásra költ az állam. Mára a felzárkózás lehetséges alapjait is elvonják a százmilliárdos közpénzlenyúlások. A korábbi kormányok idején is voltak elfogadhatatlan korrupciós botrányok – de tíz- vagy százmilliós nagyságrendűek, nem ekkorák.

– Az is korrupció.

– Egyetértek.

– Orbán Viktor gyakran hangoztatja: úgy tervezi, 2018-ig lehívja az összes uniós támogatást. De mi lesz utána? Hiszen az elmúlt években szinte kizárólag uniós pénzekből történtek beruházások.

– Bárki kerül is kormányra 2018 után, időzített bombákra ül. A fejlesztési pénzek elfogyhatnak. Megszűnhet a mostani pénzbőség, amely garantálja az olcsóbb államadósság-finanszírozást, miközben az államadósság érdemben nem csökken, a rendelkezésre álló tartalékok viszont annál inkább. Vagyis: magasabb kamatok mellett, uniós források nélkül, tartalékok híján szinte üres kasszával, egy korrupcióval átitatott rendszerben kell majd törleszteni, illetve megpróbálni végre értelmes gazdaságpolitikát folytatni. És nem lesz kihez fordulnunk, mivel épp mostanában vágjuk el az esélyét is annak, hogy ez a kormány valaha még tárgyalási pozícióban lehessen a 2020 után elérhető támogatásokról.

– Az uniós forrásokat felválthatják a keleti nyitásból származó pénzek?

– Nincsenek ilyenek. Ezek egyértelműen látszatkapcsolatok, semmilyen érdemi gazdasági hasznunk nem származott belőlük. Viszont annál nagyobb a diplomáciai kár.

– Az elmúlt hónapokban változott a társadalmi ingerküszöb: példa nélküli összefogás alakult ki az oktatás kapcsán. Ám még mindig sokat megengednek a választók Orbánéknak. Ön szerint mire elég a mostani tiltakozáshullám?

– Egyik hónapról a másikra megroppant a Fidesz népszerűsége.

– Ebből főleg a Jobbik profitált.

– Nem csak ők. Az ellenzéki oldalon mindenhol van erősödés. De a demokratikus ellenzék az elmúlt években nem tudott túl nagy teljesítményt felmutatni. Ennek az is az oka: nemcsak a kormánnyal, hanem velük szemben is erős a társadalmi pesszimizmus és ellenállás. Persze előfordulhat olyan mértékű kormányzati kudarcsorozat, hogy a kisebbik rossz elve alapján mégis a már lejáratódott pártokra szavaznak tömegek. De a kedvező forgatókönyv az lenne, ha az elégedetlen választói közösségből létrejönne egy új politikai erő. Szerintem bármikor kipattanhat a szikra. A változás kizárólag a választói akaraton múlik.

168ora.hu