Mi az oka?

Egyszerűen csak annyi, hogy a Facebook-világának megjelenésével új fejezet kezdődött a politika és a politizálás történetében, ez az, amit a demokratikus ellenzék képtelen megérteni. Megváltozott eszközök, és eszközhasználat, átalakult és átalakuló választói csoportokhoz képtelen alkalmazkodni. A múlt mára már nem használható módszereit próbálja bevetni; az utcai jelenlétet, a papíralapú pártújságoktól, a civil álarc mögé elrejttet vélemény közlönyökig.

 A száraz vélemények, vélt- és valós tényekkel alátámasztva és megerősítve olyan hisztivel, amely vagy a létező hatalmat, vagy a kormányzó erő legitimációját támadja. Nem gondolják végég azt, hogy a mostani hatalom ilyetén való támadása egyben megkérdőjelezi a buktatásuk után létrejött hatalom legitimitását is.

Nem képesek egy összefüggő érthető társadalomképet és az egyén számára értelmezhető célrendszert megfogalmazni, nincs alternatív értékelhető ajánlatuk a társadalomnak.

Állandóan a saját szűk szimpatizáns körét szólítja meg és az innen szerzett legitimációt próbálja társadalmi legitimációként kommunikálni. Nincs olyan párt vagy szervezet a demokratikus ellenzéken belül, amelyikre jellemző lenne az elfogadható és hatékony vélemény, amely azt a képességet mutatná, hogy érett a mai velejéig romlott rendszer megbuktatására.

Miniszterelnök jelölt rombolásával, és keresésével hajtja végre Orbán NER-jének minden elvárását, a nevetségességet messze elérő Szél Bernadett jelöltsége, vagy a most bejelentkezett Schmuck Andor mind azt mutatja, hogy egyeseknek sokkal fontosabb a hatalomért folytatott paródia, mint a valódi választói akarat programmá emelése.

Az ellenzék hörgése-visítozása, Gyurcsány papírokkal való fenyegetőzése nem más, mint Orbán hatalmának biztosítása és erősítése.

A demokratikus ellenzéknek nevezett csoportosulás butaságával és tehetetlenségével Orbán legjobb és leghatékonyabb szövetségese!

Sajnos, ha politika, akkor Fidesz, ha a haza, akkor nem!