Azóta szinte naponta tűnik fel bicikliboltban (ahol még a kávéscsészét is elmossa maga után), vidéki fogadókban, fővárosi éttermekben.

Mindezt onnan tudjuk, hogy öt napja ettől hangos a bulvár média, hozzátéve, hogy "ennyire emberközeli, ennyire jófej sztár" még sosem volt Magyarországon.

A valóság ezzel szemben az, hogy a Harrison Ford a való életben a legkevésbé sem kedves és barátkozó a rajongóival itt Budapesten.

Hiába áll valaki több napja a szállodája előtt órákat, hiába találkozott már vele többször a belvárosban az utcán, reggel vagy este sötétben, tömegben vagy épp teljesen egyedül, a sztár ügyet sem vet a rajongóira. Autogramot nem ad, közös fényképet nem lehet vele készíteni, minden kérésre csak annyit válaszol érzéketlenül, mielőtt tovább sétál: "I can't do it." Tudunk olyan rajongóról, aki eddigi élete során az összes Star Wars film valamennyi alkotója (szereplők és háttéremberek) dedikált fényképét összegyűjtötte, de Han Solo rá se hederít, pedig már tényleg csak az ő szignója hiányzik a gyűjteményből. Ford úr érzéketlenül, az illetőre rá se nézve sétál tovább hátrányos helyzetű, enyhe értelmi fogyatékos (ezt sajnos szó szerint kell érteni) másik rajongója mellett, aki csak egy autogramot szeretne tőle, élete meghatározó élményeként az Indiana Jones-szal való talalkozóra.

Lényeg a lényeg, senki ne kelljen útra, hogy megkeresse a városban Harrison Fordot, mert nagyon nagyot fog csalódni, durva és érthetetlen elutasításban lesz része. Amit a bulvársajtó öt napja sugall semmi más, mint egy jól megtervezett PR kampány az "emberarcú jófej színészről", aki azonban a valóságban a legkevésbé sem kedves és barátkozó személy.