Nézzük csak, hogy is van ez?

A Gyurcsány kormányzás nem volt túl sikeres, sőt… Az őszödi beszéd jól időzített kiszivárogtatása földcsuszamlás szerűen erodálta az MSZP–t. Ezt követően totális kétharmados Fidesz győzelem született. A talajtvesztett MSZP–t tovább szabdalta a Gyurcsány kormány kiválása. Szinte az összes miniszterét és államtitkárát vitte a DK–ba és sok száz megvezetett tagot. Tanúja voltam a gátlástalan „tagtoborzásnak” az MSZP–n belül.

Ennek ellenére erősödni tudott az MSZP, és 2012–ben már 35 %–on, fej–fej mellett volt a Fidesszel. A „fiatalok” ekkor léptek többé–kevésbé színre és azt kérték, hogy az „öregek” kicsit lépjenek hátrébb, segítsék a pártot tapasztalatukkal és az addig még be nem „sározódott, tiszta kezű” fiataloknak adják meg a lehetőséget. Akár működhetett is volna ez.

Ekkor jött megint Gyurcsány, az összefogás szlogennel. Addig a DK a nagyon erős és elkötelezett, átcsábított és valljuk be nagyon aktív, sok esetben izgága kevéske tagsága révén ugyan a leghangosabb ellenzék volt, de a bejutási küszöb körül támolygott. Kétség kívül Mesterházy Attila tapasztalat és „egyéb” híján nem tudta megfelelően kezelni ezt a helyzetet és gyakorlatilag belesodorta egy nagyon is méltatlan helyzetbe az MSZP–t. Tény az, hogy újabb kétharmados bukta.

Az elnök lemondott és helyére Tóbiás Józsefet tették, – azért ne legyünk teljesen vakok – az „öregek”.  Lendvai, Kovács, Hiller, meg a kétségbeesés. Nem a kedvelés, az egyéni szimpátia, vagy unszimpátia kérdése, de Tóbiás József nem tudott újat hozni, nem mert papírokat aláírni.

Elérkezettnek látszott az idő, hogy az „öregek” már Mesterházy Attilát is „bevéve, átverve” megint akcióba lépjenek és átnyomták Molnár Gyula elnökségét. Megint a háttérmutyik, a küldöttek egyenkénti „meggyőzése” hozta ezt az eredményt.

Ha a pártépítésbe fektettek volna ekkora energiát, már az EU elnökségért is versenyben lennénk.

Nincs nekem Molnár Gyulával sem bajom, csak szerintem általa nincs önálló karaktere a pártvezetésnek, amit át tudna vinni a tagságon, de főképp a médián keresztül a választókhoz. Így marad az egy helyben toporgás.

A programok hiánya, az üres térben lebegés hoz aztán olyan marhaságokat elő – hacsak nem előre kitervelt és megrendelt cikkírás eredményeképp született ez az elmélet is – hogy a fiatalok tették tönkre a pártot. (Félre értés ne essék, ha egy, tíz, vagy száz oldalon ír valaki programot és a fiókban marad, vagy csak szűk körben válik ismertté, az olyan, mintha nem is lenne.)

Térjünk vissza az alapkérdéshez.

Ki is tette tönkre a pártot? A (a jelenleginél sokszorosan kisebb) korrupció, a hozzá nem értés, a messiás várása. A vélt messiásról pedig kiderült, hogy nemcsak meztelen, de egyetlen istene a hatalom.  Ezt pedig az emberek megérzik, és nem szeretik. Az, hogy a két elnök, Gyurcsány és Molnár egyeztetgetnek a háttérben, ez kiderül a sajtóból, médiából.

Hogy hova vezet, ahhoz nem kell nagy jóstehetség.

Hát’ szerintem meg ez tette, ez teszi tönkre a pártot.