Az MTA végül mégis lefekszik Orbánnak?
Felmerül az emberben a gyanú, hogy a pragmatikus magatartásnak is megvannak a hátulütői. A Magyar Tudományos Akadémia ezúttal is úgy kívánja szolgálni a magyar emberek javát, hogy inkább elkerüli a konfliktust a kormánnyal.
Bölcs dolog ez? Megokolt kérdés. Különösen annak tükrében, hogy pár évvel ezelőtt Orbán Viktor egy beszédében laboratóriumhoz hasonlította hazánkat. És vajon a tudományos elit helyesen teszi, hogy enged garázdálkodni egy féművelt barbárt az egyre inkább védtelenné váló országban?
Márpedig – meglehetősen nyugtalanító módon – a következő álláspontot fogalmazták meg.
„Az MTA a jövőben is a törvényeknek és saját szakmai szabályainak megfelelően fog működni"
– állítják, ám úgy tűnik, feladták a függetlenségi harcot. /168 óra/
Másik fontos kérdésük, hogy van-e egyéb választásuk? Nézőpontunk szerint természetesen volna. De azt hiába is várjuk el, hogy idősebb tudósok feladják a kvázi kényelmes pozíciójukat. Természetesen nem azt állítjuk, hogy legnagyobb érdemű tudósaink tehetők kizárólag felelőssé a helyzetért, amivel immár nekik is szembesülniük kellett.
Erre utal az az egyezkedésszerű feltételsorozat, amit az MTA továbbiakban fogalmazott meg.
A lényegében érthetetlen, ám a teljes meghunyászkodás látszatát keltő közlemény szerint az MTA elnökségének legutóbbi rendkívüli ülésén, 2018. július 25-én határozott az Innovációs és Technológiai Minisztériummal (ITM) való további egyeztetésről. Az elnökség nagy többséggel elfogadott határozatát korábban már közzétették, az alapján az akadémikusokat vezető testület annak szellemében tárgyal, hogy:
- az MTA keretein belül megvalósuló irányítási rendszer életbe lépéséig az eddigivel azonos módon biztosítva legyen az intézethálózat finanszírozása;
- személyi kérdésekben érvényesüljenek az Akadémia autonóm döntési jogosítványai;
- az odaítélt támogatások folyósítása szerződés szerint folytatódjon;
- a Lendület, az OTKA és a posztdoktori pályázatok szabad témaválasztás alapján működjenek, a támogatások odaítélése továbbra is kiválósági alapon történjék az MTA szakmai felügyeletével;
- az MTA köztestületének vagyona az MTA tulajdonában maradjon;
- az MTA intézethálózatának irányítási rendszerét és működését szilárd jogi garanciákkal kell biztosítani;
- a kutatóközpontok és önálló intézetek irányítási rendszerében bekövetkező változások ne veszélyeztessék azok önálló és zavartalan működését, és segítsék elő fejlődésüket.
A kérdés csupán az, hogy mindezen feltételekért mit ad fel az Akadémia? És ami még fontosabb, mit hajlandó mindezért elnézni a kormánynak?