Az sem teljesen tiszta, hogyan „szavaztak” ellenzéki politikusok, akik abban a pillanatban bizonyítottan nem lehettek a helyükön. Bár e tekintetben helyesebb a kérdés, hogy kik szavazhattak helyettük?

Mindenesetre az ügy mára olyan konfliktust gerjesztett, ami az ellenzék nyolc éve nem látott – és eddig hiába várt – egységét eredményezte.

Hajnal Miklós, a Momentum politikusa magánszemélyként három kérdést nyújtott be hitelesítésre. Az első azt célozta, hogy kollektív szerződés esetén ne lehessen naptári évenként háromszáz óránál több rendkívüli munkaidőt elrendelni. Rádi Péter, az Nemzeti Választási Bizottság (NVB) elnöke a vitában felhívta a figyelmet arra, nem egyértelmű, hogy a kérdés érinti-e az önkéntes vállalás alapján végzett túlórát, mivel azt még a munka törvénykönyvére vonatkozó javaslat benyújtásakor fogalmazta meg, azonban a jogalkotás során bekerült a törvénybe az önkéntes vállalás fogalma. A bizottság többsége ezek alapján nem hitelesítette a kérdést. /hvg/

Az önkéntes vállalás, jelesül hogy a munkáltató csak kollektív szerződés aláíratásával zsigerelheti ki a dolgozót még a maga visszataszító formájában is nevetséges, ha arra gondolunk, hogy Munkatörvénykönyv a kölcsönösség minden formáját meggátolja azzal, hogy a munkavállalókat lényegében prostituálja.

És ehhez jön a rabszolgatörvény, amihez egyébként teljesen érthetetlen okokból a különböző erőszakszervezetek bevetésétől sem riad vissza a kormány.

És bár tipikusan fideszes módszerekkel igyekeznek ellehetetleníteni, a tüntetések folytatódnak, szombatról vasárnap több demonstráció követi egymást. Amiket aligha gátol meg az, ha lekapcsolják a közvilágítást, mint azt legutóbb is tették gondos, kományhű kezek.

Orbán pedig megroggyant térddel támaszkodhat pad között, küzdve a terjedelmes belét húzó gravitációval, de egy dolog biztosnak tűnik, az ő gatyája okkal van tele.