Az öregedés nem betegség! - Boldog öregkor
Ha már elmúltunk ötven, előbb-utóbb óhatatlanul érezni fogjuk, hogy már nem bírunk annyit, mint korábban. - írja az eldercare.blog.hu.
Ha a lépcsőn megyünk felfelé, vagy éppen sietünk valahova, hamarabb kimerülünk. Először persze minden más eszünkbe jut majd, és nem az öregedésre gondolunk. Nem, azt az utolsókig tagadni próbáljuk. Az időjárás-változást fogjuk hibáztatni, meg a stresszes munkahelyünket, esetleg a „hülye“ kollégákat, akik megkeserítik az életünket.
A dohányosoknak jó kifogás a sok cigi, a kövéreknek az elhízottság, az iszákosoknak az ital. És bár természetesen a káros szenvedélyek és a helytelen életmód is komoly szerepet játszanak egyre nagyobb gyengeségünkben, a fő tényező, az öregedés természetes folyamata legtöbbször nem kerül a lehetséges okok közé.
Mert hát, az a legszörnyűbb, amit csak el tudunk képzelni. Egy valóságos horrorként gondolunk rá, hogy egyre közelebb kerülünk a véghez, az örök elmúláshoz. Ezért hát nem is teszünk ellene időben, hogy a vele járó egyre több kellemetlenséget legalább részben megelőzhessük, vagy akár teljesen elkerüljük. Nem, mi fiatalok akarunk lenni, és nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, hogy lassan, de biztosan eljár felettünk az idő. Ha meg mégis egyszer rádöbbenünk, akkor a sorsot hibáztatjuk, depresszióba esünk, lemondunk magunkról, és feladjuk azt a sokszor több évtizedes jövőt, amit még viszonylagos jólétben tölthetnénk.
Pedig lenne más út is. Összeszedhetnénk magunkat, és nekiláthatnánk a munkának. Nem lenne korántsem olyan nehéz és lehetetlen, ahogy elképzeljük. Csak akarnunk kéne és a magunk feletti sajnálkozás helyett időt, energiát, és néha egy kis pénzt kéne áldoznunk rá.
De ha akarjuk is, ha be s látjuk, hogy igen, ideje lenne cselekednünk, nagyon gyakran hiányzik egy támogató kéz, egy biztató szó, és egy útirány, egy cél, amit követni tudnánk. Ha vannak is előttünk homályos ködbe burkolt elképzelések, jól hangzó elhatározások, az egyes lépéseket ezen a hosszú és göröngyös úton képtelenek vagyunk egyedül kiokoskodni.
Oldalam itt szeretne segíteni. Lépéseket és kis célokat akar megismertetni veled, kedves Olvasó, melyek az öregedés nehéz útján egyfajta útmutató és vezérfonal lehet a számodra, úgy testi és fizikai, mint lelki és szellemi értelemben. Mert hát az első és legfontosabb szabály, hogy mi emberek nem csak testből, de lélekből és szellemből is állunk. Hogy ezek összjátéka, egymásra hatása milyen erős és meghatározó, azt a továbbiakban részletesen tárgyaljuk majd. Egyelőre csak annyit, hogy az embert mindig teljes valójában kell szemlélnünk, ha valamilyen problémáját meg akarjuk oldani. Úgy a magunk, mint mások esetében. Ez is kell, hogy írásom és oldalam tartalmának központi vezéreleme legyen. Az ember, mint egész, részleteinek összhangjában.
Az öregedés nem betegség! Nem, a betegség mindig az ember egy bizonyos szervét, vagy szervrendszerét, funkcióját támadja meg, és abból kiindulva terjedhet ki az egész testre, szellemre, és lélekre. Az öregedés ezzel szemben egy természetes folyamat, mely tulajdonképpen már nagyon korán, az ember húszas éveinek elején megkezdődik, és életünk legnagyobb részén elkísér. Hogy legtöbbször csak az ötvenes éveink felett tudatosul bennünk, mert akkora kezd egyre látványosabb teljesítményromlást okozni, az egy más dolog. De maga a folyamat olyan, akár a növekedés, vagy fejlődés, csupán negatív előjellel.
Ezért aztán ez az írás nem is elsősorban betegségekről szól, még akkor sem, ha az öregedés folyamata természetesen a betegségek kialakulását egyre inkább segíti. Nem, itt az öregedéssel járó leépülésről, és annak lehető legjobb ellensúlyozásáról, kezeléséről lesz szó.
Kedves Olvasó! Ha nem akarod letagadni a korod, és vállalod, hogy szembenézel az öregedésed gondjaival, akkor maradj velem, és kövesd tovább oldalamat. Meg fogod látni, hogy az itt szerzett tudás sokat segít majd neked a hétköznapokban, és öregedéssel járó problémáid enyhítésében. Mert hát az első és legfontosabb lépés egy probléma megoldásában, ha azt nevén nevezzük. Amíg menekülünk előle, és nem merünk szembenézni vele, addig eleve vesztésre állunk.