Az egyetemes filmtörténet egyik legismertebb hangja, pontosabban hangeffektje a T-rex üvöltése a Jurassic Park-szériából, aminek célja elsősorban persze a borzongás kiváltása volt. Steven Spielberg és Gary Rydstrom igyekeztek megtalálni a hatalmas őslényhez leginkább passzoló morajlást, amit végül bálna-, tigris- és elefánthangok vegyítéséből sikerült megalkotni, de egyes források kutya-, oroszlán- és aligátorhangokat is említenek. Kétségtelen, hogy a vásznon működött a dolog, de a jelenlegi tudásunk szerint az emlékeinkbe vésődött üvöltés nagyon távol áll a valóságtól.

Rengeteg fosszíliát sikerült megtalálniuk a paleontológusoknak az elmúlt évtizedekben, ami által jóval többet tudtunk meg a dinoszauruszokról, mint korábban, egyúttal közelebb is kerültünk annak megértéséhez, hogyan is nézhettek ki ezek az állatok. A csontozatból megfelelő pontossággal következtethetünk küllemükre, ahogy arra is, hogy a fajok többsége valóban jobban hasonlított a madarakra, mint a hüllőkre. A technika és a 3D-nyomtatás fejlődésével a paleopontos ábrázolás karnyújtásnyira került, azonban arra vonatkozóan, hogy milyen hangot adtak ki valójában ezek a kihalt állatok, nincsenek pontos információnk.

Néhány új kutatásnak, a koponya csontok feltárásának és rekonstruálásának, valamint lelkes paleontológusoknak köszönhetően azonban egyre közelebb kerülünk az igazsághoz. Persze az évmilliókkal ezelőtt kihalt dinoszauruszok hangjának frekvenciájára továbbra is csak tippelni lehet, több mint valószínű, hogy a T-rex üvöltése sokkal inkább hasonlított a kazuárok, vagyis a föld legveszélyesebb madarainak hangjára, mint bármi másra, amit a Jurassic Parkban felhasználtak. Az sem mellékes természetesen, hogy a különböző felépítésű dinoszauruszok eltérő hangokat bocsájtottak ki, így a hosszú nyakú szauropodák és a ragadozók esetében különbséget kell tenni a hangképzést tekintve. Előbbi inkább a harsona változó hangmagasságaira, utóbbi pedig a már említett kazuárokéra hasonlíthatott.

A Parasaurolophusnak gége sem kellett ahhoz, hogy kommunikáljon, amit a koponyáján végzett CT-vizsgálatokkal és szimulációkkal állapítottak meg. A rezonáló kamraként működő fejdísszel és a csontjain végigfutó rezgéssel is képes volt hangot kiadni a különleges megjelenésű őslény. A Velociraptorok esetében, amik még feleakkorák sem voltak a valóságban, mint amit a vásznon láthattunk, konkrétan madárcsicsergésre emlékeztető hangot vizionálnak a paleontológusok. Mint ahogy az a leghíresebb ragadozónak kijár, a T-rexet számos kutatás középpontjába helyezték a hangképzéssel kapcsolatban az új fosszíliáknak és a modern technológiának köszönhetően. Az egymástól független kutatók és intézmények rekonstrukciói alapján valóban félelmetes volt a T-rex hangja, de egészen más módon, mint ahogy az az emlékeinkben él. (.instylemen.hu)