Első körben letagadta azt, hogy ismerné az általa német asszonynak nevezett személyt, akiről azonban kiderült, hogy egy nagyon is magyar, csengeri nőről van szó, aki mesés vagyont örökölt. Természetesen emberünk végig tagadta hogy létezne egy az ő megbízásáról szóló okirat, noha azt éppen Magyar Nemzet mutatta be.

„A csengeri asszony egy jó 800 milliós ajándékszerződést is készített, aminek a kedvezményezettje a miniszter édesanyja lett volna.

Tényi a Központi Nyomozó Ügyészségnek írta, hogy a szerződés felveti a hivatali vesztegetés illetve annak elfogadásának gyanúját, de az ügyészség nem osztja ezt a véleményt, és elutasító határozatot hoztak. Szerintük a megjelent cikkek nem közölnek bűncselekményekre utaló információkat, a közirat önmagában pedig nem igazolja a vesztegetés megtörténtét.” /444/

Természetesen mindez jottányit sem számít, hiszen a korrupció országában nincs helye olyan feljelentéseknek, mint amit Tényi István is tett az ügyben. „Nyilván az ügyészség döntésének semmi köze ahhoz, hogy az érintett, Kósa Lajos a Fidesz tagja.” Ez persze erőteljes szarkazmus részünkről.

Ugyan kit lep meg az, ha egy olyan legfőbb ügyész áll a hivatal élén, akinek épp csak az nincs kiírva a homlokára, hogy „a Fidesz tulajdona”?

Öröm az ürömben, hogy a legnyilvánvalóbb pontokban az ügyészség sem tettetheti magát vaknak magát a végtelenségig.

„Egyetlen pontban hajlandó nyomozni az ügyészség: hogy megvizsgálja a Magyar Nemzet cikkében bemutatott szerződést, amivel kapcsolatban viszont felmerülhet a közokirat-hamisítás gyanúja.”

Már tűkön ülve várjuk, hogy e téren milyen nevetséges ürügyet talál a hivatal a rekord összegről szóló ügy elsikálására. Amire természetesen a választási csalásokig… mármint a választásokig egészen biztosan nem kerül sor.